A pedigréanalízisben alkalmazott mutatószámok és értelmezésük. Szakirodalmi áttekintés

Vigh, Zsófia and Csató, László and Nagy, István (2008) A pedigréanalízisben alkalmazott mutatószámok és értelmezésük. Szakirodalmi áttekintés. ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 57 (6). pp. 549-564. ISSN 0230-1814

Preview

Text 55_ISSN_1788-9979_vol_15_no_2_2022_223allattenyesztes_2008_57_6.pdf Download (314kB) | Preview

Abstract

A Szerzők a szakirodalom alapján vizsgálták a pedigréanalízis elméleti hátterét, gyakorlati végrehajtásának feltételeit és az elemzés során meghatározandó paramétereket (beltenyésztési együttható, átlagos rokonsági fok, pedigré teljesség, generációs intervallum, effektív populációméret, alapító ősök effektív létszáma, nem alapító ősök effektív létszáma, nem alapító ősök és alapító ősök effektív létszámának aránya, alapító ősök genom ekvivalens értéke, nem alapító ősök genom ekvivalens értéke és nem alapító ősök effektív létszámának aránya). A szakirodalomban fellelhető különböző hivatkozások alapján ló, szamár, szarvasmarha, juh, sertés, kutya és nyúl állatfajok adatain - PEDIG vagy ENDOG szoftverekkel - végzett pedigréanalízisek során számolt paramétereket elemezték, melyekből megállapítható, hogy a beltenyésztési együttható érzékeny a pedigré hosszára és teljességére, ezért a populáció genetikai változatosságának jellemzésére célszerű más mutatókat használni (átlagos rokonsági fok, alapító ősök effektív létszáma és nem alapító ősök effektív létszáma). Meghatározták továbbá, hogy mely paramétereket célszerű együtt értelmezni. A beltenyésztettségi szint jelentős növekedése esetén célszerű azokat a programokat használni, melyekkel (a szelekciós haladás csökkenése nélkül) minimalizálni lehet a beltenyésztési rátát.

Actions (login required)

Edit Item