Génmegőrzési kutatások a lótenyésztésben

Bodó, Imre (2010) Génmegőrzési kutatások a lótenyésztésben. ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 59 (4). pp. 289-310. ISSN 0230-1814

Preview

Text 75__ATET_2010.3.pdf Download (10MB) | Preview

Abstract

A ritka régi lófajták megmentése és fönntartása ma már az egész világon fontos feladat, mert a természetvédelemben és a fenntartható fejló'désben is szerepe van. Ezért egyre inkább mindenütt felhasználják a modern tudomány eszközeit is. Hazánkban ezt a feladatot elsősorban a Debreceni Egyetem oktatói, kutatói látják el. A három Mezőhegyesen kitenyésztett lófajtának a vércsoportok, más polimorf rendszerek és DNS alapján történt össszehasonlítása mutatta a különbözőségeket és hasonlóságokat. Az angol telivér minden mezőhegyesi fajtában felhasználásra került, de hatása jobban kimutatható a molekuláris genetika és immungenetika eszközeivel is, úgy a gidránban, mint a nónluszban. A hucul fajtának a többitől elkülönülését a tudományos eredmények is bizonyították. Ügyelni kell arra, hogy kellő számú és jól megválasztott lokusz alapján számítsuk a populációk közötti genetikai távolságokat, mert a részeredmények nagyon félrevezetők lehetnek, bármilyen módszerrel is dolgozunk. A fajták összehasonlításáról készült dendrogramokat, a felhasznált alapadatokon kívül, a feldolgozás módszere is befolyásolja. A küllemileg fontos fejforma alapján parabola illesztésével lehetett bizonyítani, hogy a lipicai vonalak között nincs markáns különbség ebben a tekintetben. A DNS és a mtDNS alapján végzett kutatás a hagyományos lipicai ménesek közötti különbségekre és a kancacsaládok fokozott jelentőségére utal. A molekuláris genetika használatának végkövetkeztetése, hogy csak a többi állattenyésztési információval együtt alkalmas a ritka fajták értékének és a közöttük fönnálló különbségnek a megítélésére. (Cothran és Louis, 2005)

Actions (login required)

Edit Item