Mai irányok a víziszárnyas-tenyésztésben

Kozák, János and Szász, Sándor (2016) Mai irányok a víziszárnyas-tenyésztésben. ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 65 (4). pp. 47-73. ISSN 0230-1814

Preview

Text 04ÁTT_2016_4_FINAL.pdf Download (349kB) | Preview

Abstract

A víziszárnyas-tartásban a kezdeti parlagi fajtákat folyamatosan újabb fajtákkal alakították át, illetve cserélték le. A fajtaválaszték az utóbbi évtizedekben túlontúl bővült, a genotípusváltás felgyorsult és állandósult. A tenyésztő vállalatok is túlzóan megszaporodtak. A kacsa- és lúdágazatot, a víziszárnyas-termékek előállítását erőteljesen befolyásolták a baromfijárványok, az állatjólléti szempontokat érvényesítő szabályzórendszerek, az extrém állatvédő mozgalmak kampányai. A termék-előállítók, -forgalmazók egyrészt szakmai szövetségekbe tömörültek, az állatok tartására az állatjólléti szempontokat érvényesítő szabályokat dolgoztak ki, és a termékelőállítás védelmére keltek. Emellett állami szintű és európai uniós törvények, jogszabályok, ajánlások is születtek. Az új kihívásokra az állattartók újabb technológiai megoldásokat kerestek (tollszedés nélküli vágóliba-előállítás, zárt intenzív tartás), illetve a támadott tevékenységeket (tollszedés, töméses hízlalás) a termelők egy része megszüntette. A hízottmáj-termelésben azonban az alternatív májtermelési módok eddig nem eredményeztek foie gras minőséget. Átalakult a vágólúdtermelés szerkezete, 2015-re a hízott liba aránya 35%-ra csökkent a húshasznosításúak előnyére. A vágókacsatermelés jelentőssen növekedett, a pecsenyekacsa fellendülésének köszönhetően. A hízottmáj-termelésben visszaesés történt, de megmaradt a libamáj kétharmados aránya, kismértékben javult a libamáj átlagsúlya és a minősége. A kacsamájnál pedig az átlagsúly és a minőség is jelentősen jobb lett. Drámaian lecsökkent a kézzel szedett libatoll mennyisége.

Actions (login required)

Edit Item