Fehérjetakarmány függőség az eu-ban: Status Quo?

Popp, József and Harangi-Rákos, Mónika and Oláh, Judit (2018) Fehérjetakarmány függőség az eu-ban: Status Quo? ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 67 (4). pp. 209-224. ISSN 0230-1814

Preview

Text 01ÁTT 2018_4 FINAL r.pdf Download (296kB) | Preview

Abstract

A globális olajmagdara előállítás 70%-át a szójadara képviseli, további 15%-át pedig a repce- és napraforgódara. Ezek az arányok a jövőben is fennmaradnak, habár felhasználásuk növekedése mérséklődik. Az USA, Brazília, Argentína és Paraguay részesedése a globális szójatermelésből és külkereskedelemből továbbra is 80-90% körül alakul. A globális szójakereskedelem kétharmadát Kína importálja, az EU továbbra is a világ második legnagyobb szójabab importőre marad, szójaliszt esetében megtartja vezető helyét. Ennek oka, hogy egyrészt az EU szójatermelése várhatóan évi 3 millió tonna lesz, másrészt a keveréktakarmány-gyártásban nő a magas fehérjetartalmú alapanyagok aránya. A szója és szójaliszt nagyobb arányú kiváltásához egyszerűen nincs elégséges alternatív fehérjeforrás, mert a hüvelyes növények takarmányozási szerepe elhanyagolható és a repce- és napraforgódara takarmányozási célú felhasználása pedig elérte a maximumot. Az ipari melléktermékek felhasználása csak szerény mértékben emelkedik, a takarmány-kiegészítő aminosavak gyors elterjedésének a magas ár szab gátat. Az EU-ban a takarmányfehérje-önellátás belátható időn belül nem lehet reális célkitűzés, a magas importfüggőség azonban csökkenthető. A precíziós nemesítési eljárások, az aminosavak széles körű felhasználása és a feldolgozási technológiák fejlesztése hozzájárul a növényi fehérje előállítás önellátottsági szintjének növeléséhez, továbbá a fehérjetakarmány emésztés hatékonysága is javítható új enzimtechnológiák alkalmazásával. Magyarországon a szójaterület középtávon aligha haladja meg a 100 ezer hektárt, a szójatermelés pedig az évi 250 ezer tonnát, ami a hazai szükséglet legfeljebb harmadát/felét fedezi.

Actions (login required)

Edit Item