A kupolák tisztelete : Az egykupolás dzsámik eredete és térhódítása az oszmán építészetben II. = Respect for Domes : The Origin and Spread of the Single-Domed Mosques in the Ottoman Architecture II.

Rabb, Péter (2025) A kupolák tisztelete : Az egykupolás dzsámik eredete és térhódítása az oszmán építészetben II. = Respect for Domes : The Origin and Spread of the Single-Domed Mosques in the Ottoman Architecture II. ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY, 53 (3-4). pp. 235-297. ISSN 0013-9661

Preview

Text 096-article-p235.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (29MB) | Preview

Abstract

Az oszmán építészet a turisták számára egyet jelent a Kék mecsettel, a szakemberek többsége számára pedig a bizánci építészet, különösen pedig a Hagia Sophia másolásával. Igaz, Bizánc és Konstantinápoly, amely akkor szinte egyet jelentett a művelt világgal, vonzotta és inspirálta is a szomszédságában államot alapító oszmánokat. De volt ezzel így más is, akár tanulmányunk tekintetében szűkebb értelemben a kupolák esetében is. A Földközi-tenger keleti medencéje és a mai Közel-Kelet évezredes hagyományokkal bír a boltozatok és kupolák alkalmazása terén. Különösen igaz ez Iránra, ahol az egyéb építőanyagok híján rákényszerültek ezeknek a szerkezeteknek az alkalmazására és továbbfejlesztésére is. Ez a szeldzsuk birodalomban olvadt össze a nomád törökség kupolatisztelő hagyományaival, és ez az ötvözet termékenyítette meg az oszmán építészetet, amelyet természetesen színesített a bizánci, sőt az itáliai reneszánsz építészet is. Az oszmán szakrális építészet legjellegzetesebb produktuma az egykupolás dzsámi, mely szeldzsuk alapokból fejlődött ki, de már a 14. század első harmadától oszmán alkotásnak tekinthető. Akár önálló épületként, akár összetettebb tér uralkodó elemeként alkalmazzák, az egykupolás dzsámi lesz az oszmán legmeghatározóbb építészeti eleme. Ennek kialakulásával és fejlődésével foglalkozik a jelen tanulmány, mely két részletben olvasható. Az első részt előző számunkban közöltük. | Most tourists associate Ottoman architecture with the Blue Mosque. However, for most specialists it means the Byzantine architecture, particularly the replication of the Hagia Sophia. The Byzantine Empire, which at that time represented the pinnacle of the educated world, both inspired and attracted the neighboring Ottomans. This influence is especially evident in domes, a central element of Ottoman architecture. The tradition of vaults and domes in the eastern Mediterranean and today’s Middle East dates back thousands of years. It is especially true in the case of Iran, where the lack of construction materials led to the application and upgrading of said structures. This Seljuk empire mended with the dome-respecting traditions of the Turkish nomads. This alloy produced the Ottoman architecture, which was complemented by the Byzantine, and even the Italian renaissance architecture. The most significant product of the Ottoman sacral architecture is the one-domed mosque, and while its origins can be traced to Seljuk foundations, it can be considered an Ottoman creation from the early 14th century. Whether as a standalone building or the focal point of a larger architectural complex, the single-domed mosque became the hallmark of Ottoman design. This study explores its development and evolution over time. This paper is available in two parts. The first part was published in our previous issue.

Actions (login required)

Edit Item