Az elektromiográfia fejlődése és alkalmazásának lehetőségei a tenyészkocák szaporodásbiológiai folyamatainak vizsgálatában

Roszkos, Róbert (2022) Az elektromiográfia fejlődése és alkalmazásának lehetőségei a tenyészkocák szaporodásbiológiai folyamatainak vizsgálatában. ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 71 (2). pp. 77-87. ISSN 0230-1814

Preview

Text 26_ÁTT 2022_2 FINALr.pdf Download (204kB) | Preview

Abstract

Az elektromiográfiás jelek terjedésének mintázata a sertés méhének falában nem véletlenszerű, hanem adott mintázattal és sebességgel jellemezhető, valamint két irányba is mutat. A mioelektromos hullámok és azok sebessége nem különbözik az ivarzás alatt és az azt követő időszakban, csak az összehúzódások iránya változik meg időről-időre. Az elektrofiziológiai vizsgálatok alapján a méhszarvak hátulsó régiójában található Cajal-szerű intersticiális sejtek (ICLCs) vesznek részt a méhre jellemző lassú hullámok kialakulásában, hasonlóan a gastrointestinalis traktusban található Cajal-féle intersticiális sejtekhez (ICCs). A mioelektromos aktivitás indukálásáért a belső ivarszervek egyes részei lehetnek felelősek, de a szabályozás legfőbb motorjának a méhszarvak és a petevezetők határán lévő régiók tekinthetőek. Az elektromiográfia, mint nem invazív vizsgálati módszer alkalmas lehet a házisertés szaporodásbiológiai folyamatainak pontosabb megértésében és kiegészítő vizsgálatok (pl. nemi hormon vizsgálatok) segítségével kiváló eszköz lehet a nagyüzemi sertéstelepek tenyésztési munkájának hatékonyabbá tételében.

Actions (login required)

Edit Item