"Álomfogók" és a professzionalizmus – az önkéntes-koordinátorokról a nemzetközi és a hazai elemzések tükrében = “Dream-catcher” and professionalism – on volunteer coordinators in the light of international and Hungarian analyses

Bartal, Anna Mária (2025) "Álomfogók" és a professzionalizmus – az önkéntes-koordinátorokról a nemzetközi és a hazai elemzések tükrében = “Dream-catcher” and professionalism – on volunteer coordinators in the light of international and Hungarian analyses. ÖNKÉNTES SZEMLE, 5 (4). pp. 65-100. ISSN 2786-0620

Preview

Text BARTAL_OSZ_2025_04_65_100-4.pdf - Published Version Download (697kB) | Preview

Abstract

Az önkéntes-koordinátori szervezeti pozíció, munka- és feladatkör mintegy tíz, tizenöt éve vált általánossá a magyar önkéntes szektor jól professzionalizált civil-nonprofit szervezeteinek körében. Tanulmányunk abból a problémafelvetésből indult ki, hogy ma az önkéntes-koordinátoroknak nincs foglalkoztatási besorolása, sem pedig akkreditált képzése Magyarországon. Óvatos becslések szerint is tizenkétezer civil-nonprofit szervezetről feltételezhető (az önkénteseket foglalkoztató civil-nonprofit szervezetek 50 százalékáról), hogy – anyagi ereje, professzionalizáltsága alapján – van olyan önkéntese, munkatársa, mellék- vagy főállású alkalmazottja, akit önkéntes-koordinátornak nevez, vagy aki ilyen jellegű munkát lát el. Mindezek alapján egyrészt az volt a célunk, hogy a vonatkozó nemzetközi és magyar önkéntes-kutatások, tanulmányok, kiadványok, segédletek összehasonlító elemzése alapján leírjuk és elemezzük az önkéntes-koordinátor "definíciós" jellemzőit, azonosítsuk rekrutációs forrásait, szereptípusait, feladatait és készségeit. Másrészt az is célunk volt, hogy a 2024-ben létrejött Önkéntes-koordinátor Hálózat 43 jelentkezője által kitöltött belépési kérdőív elemzése alapján bemutassuk formális és funkcionális jellemzőiket, motivációikat és elvárásaikat a hálózati tagsággal kapcsolatosan, illetve a koordinátori munka kapcsán jelzett szakmai, valamint szektorszintű problémáikat. Eredményeink szerint, míg a szelektíven válogatott nemzetközi "definíciókban" inkább a koordinátor felelősség-szempontú feladat- és munkaköri meghatározását találjuk, addig a magyar értelmezésekben az önkéntes-koordinátor készségalapú meghatározásai, leírásai keverednek vagy váltakoznak a feladatközpontú megközelítéssel. A szakirodalom alapján a koordinátorok belső és külső rekrutációs forrásait azonosítottuk. Releváns magyar kutatások híján tapasztalati forrásokra támaszkodva azt valószínűsítettük, hogy a magyar koordinátorok inkább belső, mint külső rekrutációs források alapján kerülnek kiválasztásra, amit alapvetően a szervezetek anyagi erőforrásai és professzionalizáltságuk szintje befolyásol. Ugyancsak tapasztalati forrásokra támaszkodva, azt találtuk, hogy a magyar koordinátorok a "klasszikus" koordinátori szereptípust követik és csak néhány (nagyobb) szervezetnél lelehető fel a stratégiai, a HR, illetve a vezető-fejlesztői koordinátor típusa. Elemzésünk arra is rámutatott, hogy Magyarországon hiányzik egy egységes, a koordinátori munka szakmai keretrendszerét leíró és a koordinátorok szükséges és elvárt készségeit tárgyaló kézikönyv. Az Önkéntes-koordinátori Hálózatba jelentkezők formális és funkcionális jellemzőinek vizsgálata azt mutatta, hogy többségükben egyesületekből, főként szociális, kulturális, oktatási és egészségügyi szervezetekben dolgozók közül kerültek ki. Az önkénteseik létszáma szerint jól reprezentálták a hazai önkéntes szektor minden szegmensét, illetve majdnem fele-fele arányban volt köztük tapasztaltabb és kevésbé tapasztalt koordinátor. A hálózatba való jelentkezés vezető motivációi a kapcsolatépítés, a szakmai közösség megtalálása és a tapasztalatmegosztás voltak, amik jórészt egybeesnek a hálózati tagsággal kapcsolatos elvárásokkal, de ott hangsúlyosan megjelent az új inspirációk keresése és a közösségépítés szándéka is. Az önkéntes-koordinátori munka fő problémái között az önkéntesek motiválása, toborzása (és technikáik), valamint megtartásuk módszerei, illetve menedzsmenti (vezetés, stratégia, időbeosztás) kérdések kaptak hangsúlyt, amellett, hogy szektorszintű problémák és deficitek is említésre kerültek. | The position of the volunteer coordinator as an organisational function and responsibilities emerged about ten to fifteen years ago in the well-professionalised civil (non-profit) organisations of the Hungarian volunteer sector. However, this study arose from the problem that volunteer coordinators in Hungary still do not have an employment classification or accredited training. Even according to conservative estimates, twelve thousand civil-nonprofit organisations (about 50 percent of civil-nonprofit organisations employing volunteers) have a volunteer, a colleague, a part-time or full-time employee – depending on their financial strength and professionalism – whom they call as a volunteer coordinator or who performs such work. Based on all this, the goal of the study was to describe and analyse the "definitional" characteristics of a volunteer coordinator, to identify their recruitment sources, role types, tasks, and skills. Another objective was to analyse the initial questionnaire completed by 43 applicants to the Volunteer Coordinator Network founded in 2024 and to present their formal and functional characteristics, motivations and expectations regarding network membership, as well as the professional and sectorspecific problems they expressed in connection with the work of a coordinator. According to our results, the selected international “definitions” represent a responsibility-oriented definition of the tasks and profession of the coordinator, while in the Hungarian interpretations the skilloriented definitions and descriptions of the volunteer coordinator are mixed or alternated with the taskoriented approach. Based on the literature, we identified the internal and external recruitment sources of the coordinators. In the absence of relevant Hungarian research, the study relied on empirical sources to suggest that Hungarian coordinators are selected more from internal than external recruitment sources, which is fundamentally influenced by the financial resources and level of professionalism of the organizations. Empirical sources also show that Hungarian coordinators correspond to a "classic" coordinator role type and that only a few larger organisations have strategic, HR or leadership development coordinators. The analysis also pointed out that Hungary lacks a unified manual, describing the professional framework of coordination work and discussing the required skills of a coordinator. The examination of the formal and functional characteristics of those applying to the Hungarian Volunteer Coordinator Network showed that most of them came from associations, mainly from those working in social, cultural, educational, and healthcare organisations. In terms of the number of volunteers, they represented all segments of the Hungarian volunteer sector well, and almost half of them were experienced coordinators. The main motivations to join the network were building relationships, finding a professional community, and sharing experiences, which largely coincided with the expectations related to network membership, but the search for new inspirations and the intention to build a community were prominent. Among the main problems of volunteer coordinator work, the emphasis was on motivating and recruiting volunteers (and their techniques), on retention and methods, as well as management (leadership, strategy, time management) issues, in addition to sector-level problems and deficits.

Actions (login required)

Edit Item