A feltételes szabadságra bocsátás gyakorlatának változása 2016–2025 = Changes in the Practice of Conditional Release from 2016 to 2025

Solt, Ágnes (2025) A feltételes szabadságra bocsátás gyakorlatának változása 2016–2025 = Changes in the Practice of Conditional Release from 2016 to 2025. SZOCIOLÓGIAI SZEMLE, 35 (4). pp. 104-129. ISSN 1216-2051

Preview

Text 5_Solt_104-129_oldal.pdf - Published Version Download (290kB) | Preview

Abstract

A feltételes szabadságra bocsátás intézménye arra alkalmas, hogy az elítélt a büntetése nagyobb hányadának letöltését követően feltételesen szabadulhasson a börtönből. Ez egy olyan adható kedvezmény, amelynek célja, hogy az elítéltet segítse a reintegrációs folyamatban, és ezáltal csökkenjen az újabb bűnelkövetés valószínűsége. Az intézmény praktikus hozadéka lehet a börtönzsúfoltság csökkentése is. A hazai gyakorlatot először 2016-ban vizsgáltam. A kutatásom központi kérdése az volt, hogy a büntetés-végrehajtási bírók hogyan mérlegelnek, mely szempontokat milyen súllyal vesznek figyelembe, s mit gondolnak erről a jogintézményről a gyakorlatban. Míg 2016-ban országosan a kedvezményben részesíthető fogvatartottak kb. 70 százaléka pozitív elbírálásban részesült, 2024-re ez az arány megfordult, kb. 30 százalékra esett vissza. Ennek oka lehet a vonatkozó jogszabályi környezet változása, a szabályozás részletesebbé válása, ilyen értelemben szigorodása, azonban ez önmagában nem magyarázza a drasztikus változást. Láthatóvá vált az is, hogy a társadalmi-politikai nyomás erősödésével a felelősségre vonástól való félelem is megnő. A megismételt és kiterjesztett kutatásból 2025 májusára kiderült, hogy a társszervek gyakorlatának változása erőteljesen hozzájárult a statisztikailag is számottevő változáshoz. A társadalom büntetőigényének kiszolgálása mint elsődleges cél a feltételes szabadságra bocsátás intézményére is árnyékot vetett. A tanulmányban kiderülnek a részletekben észrevehető lényeges magyarázó elemek. | The institution of conditional release allows a convicted person to be released from prison conditionally after serving a substantial portion of their sentence. This is a discretionary benefit aimed at assisting the offender in the reintegration process and reducing the likelihood of reoffending. A practical advantage of this institution can also be the alleviation of prison overcrowding. The domestic practice was examined in 2016. At that time, the focus was on how penitentiary judges weigh various factors, the relative importance they assign to these considerations, and their practical views on this legal institution. While in 2016 approximately 70% of eligible inmates received a positive decision nationwide, by 2024 this ratio had reversed, dropping to about 30%. What changed? The relevant legislation became more detailed and, in that sense, stricter; however, this alone does not explain the drastic change. It also became apparent that, with increasing socio-political pressure, the fear of accountability grew. The repeated and expanded research revealed by May 2025 that changes in the practices of cooperating authorities significantly contributed to the statistically measurable shift. The primary goal of satisfying society’s demand for punishment cast a shadow over the institution of conditional release as well. The study uncovers the essential explanatory elements hidden in the details.

Actions (login required)

Edit Item