Oktatáspolitika és szakértelem a székesfővárosban? Zilahi Kiss Jenő (1921) és Purebl Győző (1926) székesfőváros oktatási tanácsnokainak sajtóreprezentációja = Education policy and expertise in the capital city: press representations of Jenő Zilahi-Kiss (1921) and Győző Purebl (1926), educational commissioners of Budapest

Frank, Tamás (2025) Oktatáspolitika és szakértelem a székesfővárosban? Zilahi Kiss Jenő (1921) és Purebl Győző (1926) székesfőváros oktatási tanácsnokainak sajtóreprezentációja = Education policy and expertise in the capital city: press representations of Jenő Zilahi-Kiss (1921) and Győző Purebl (1926), educational commissioners of Budapest. OXIPO : INTERDISZCIPLINÁRIS E-FOLYÓIRAT, 7 (4). pp. 63-79. ISSN 2676-8771

Preview

Text OxIPO_2025_4_063_Frank.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (2MB) | Preview

Abstract

A két világháború közötti jobboldali kormányzatoknak a „bűnös” Budapesttel szemben folytatott politikai harca az egyik toposz. A forradalmi aktivitás következtében a város alkalmazotti közössége is magán viselte ezt a stigmát, amely a főváros pedagógusaira is árnyékként vetült. A kormányzat nemcsak a törvényhatóság feletti politikai hatalom átvételét és megtartását tartotta elsőrendű céljának a fővárosban 1920-ban és az azt követő törvényhatósági választások alkalmával, hanem Budapest pedagógusainak ellenőrzésére és a megfelelő rekrutációjára is folyamatosan törekedett. Ebben a feladatban komoly szerepet vállalt Zilahi-Kiss Jenő oktatási tanácsnok, aki 1920-tól egészen az 1925-ben bekövetkezett felmentéséig minden eszközzel a kormányzati elvárásoknak kívánt, gyakran vállalhatatlan módszerekkel megfelelni. A represszióra kényszerített tanítók, tanárok, igazgatók esetében a B-listázás, a törvénytelen elbocsájtások, a leminősítések folyamatosan napirenden voltak és sok esetben pereskedéssel zárultak a munkaügyi viták. A főváros oktatási tanácsnokának – a pozíciónál fogva – jelentős hatalma volt mindezek megvalósításakor. Nemcsak a politikai ellenlábasai között volt negatív a megítélése, hanem a fővárosi adminisztráció tagjai között is igen disszonáns volt a reputációja. Zilahi-Kisst váltó szintén jogász végzettségű dr. Purebl Győzőt Sipőcz Jenő polgármester bízta meg az oktatási tanácsnoki feladatokkal, mely elődjére gondolva egyértelműen komoly kihívás volt. Mind szakmaiságában, mind habitusában új színt, friss szemléletet képviselt. Az új tanácsnok magasan képzett technokrata vezetőként – ismerve a fővárosi adminisztrációt – a fővárosi pedagóguskar érdekeit szem előtt tartva, és elfogadva a törvényhatóság iránymutatását a szakmaiság mezsgyéjén haladva a klebelsbergi oktatási szemléletet képviselte mindvégig. Kutatásunk során a budapesti politikai periodikák reprezentációját tártuk fel Zilahi-Kiss és Purebl személyére, oktatási tanácsnoki szerepkörükre fókuszálva. Főbb kérdéseink: milyen szakmai tartalmak mentén jelent meg a két oktatási tanácsnok az olvasók számára? Milyen szakpolitikai álláspontot képviseltek? Hogyan viszonyultak a tanítószervezetek és a VKM a két korifeushoz? Mennyire kellett a szakmai kompetenciájuk mellett politikai balanszírozásra is törekedniük, törekedtek-e erre? Érezhető-e eltérés a különböző politikai platformokhoz kötődő lapok Zilahi-Kiss- és Purebl-reprezentációja között? A kutatás során tematikus tartalomelemzést végeztünk. A korpuszt alkotó újságok: Az Est, Pesti Hírlap, Új Barázda, Magyarság, 8 Órai Újság, Esti Kurir, Népszava. A lapok sokszínűségével biztosítottuk a kutatás validitását és a politikailag kötött lapok összehasonlíthatóságát. A vizsgált időkeret dr. Zilahi-Kiss Jenő utolsó és dr. Purebl Győző oktatási tanácsnok első néhány éve, tehát 1923–1927. | One of the enduring topoi of the interwar period is the political struggle waged by right-winggovernments against the so-called “guilty” Budapest. As a consequence of revolutionary activity,the municipal employee corps of the capital came to bear this stigma, which also cast a longshadow over the city’s teaching profession. The government not only regarded the acquisition andmaintenance of political control over the municipal authority in Budapest—particularly in 1920and in subsequent municipal elections—as a primary objective, but also persistently sought tosupervise and appropriately recruit the capital’s teaching staff. A prominent role in this processwas assumed by Jenő Zilahi-Kiss, educational commissioner, who from 1920 until his dismissalin 1925 endeavoured by all means to comply with governmental expectations, frequently resortingto methods that were professionally and morally indefensible. In the case of teachers, instructors,and school principals subjected to repression, B-listing, unlawful dismissals, and demotions wererecurrent practices, and labour disputes often culminated in litigation. By virtue of his office, theeducational commissioner of the capital wielded considerable power in the implementation ofthese measures. Zilahi-Kiss’s reputation was negative not only among his political adversaries, but also markedly dissonant within the ranks of the municipal administration itself. Zilahi-Kiss wassucceeded by Győző Purebl, also trained as a lawyer, who was entrusted with the office ofeducational commissioner by Mayor Jenő Sipőcz—a mandate that, in light of his predecessor’slegacy, constituted an unequivocal challenge. In both professional orientation and personaldisposition, Purebl represented a new tone and a refreshed perspective. As a highly educatedtechnocratic leader familiar with the workings of municipal administration, he consistentlyrepresented the Klebelsbergian conception of education, proceeding along the boundaries ofprofessional autonomy while taking into account the interests of the capital’s teaching corps andaccepting the guidance of the municipal authority. The present study examines the pressrepresentations of Zilahi-Kiss and Purebl in Budapest’s political periodicals, with a specific focuson their roles as educational commissioners. Our principal research questions are as follows: alongwhat professional lines were the two commissioners presented to readers? What education policypositions did they represent? How did teachers’ organisations and the Ministry of Religion andPublic Education (VKM) relate to these two figures? To what extent were they required to engagein political balancing alongside the exercise of professional competence, and did they indeed doso? Can discernible differences be identified in the representations of Zilahi-Kiss and Pureblacross newspapers affiliated with different political platforms? Methodologically, the studyemploys thematic content analysis. The corpus comprises the following newspapers: Az Est, PestiHírlap, Új Barázda, Magyarság, 8 Órai Újság, Esti Kurir, and Népszava. The diversity of the presssample ensures the validity of the research and the comparability of politically aligned outlets. Theperiod under investigation encompasses the final years of Jenő Zilahi-Kiss’s tenure and the initialyears of Győző Purebl’s appointment as educational commissioner, specifically 1923–1927.

Actions (login required)

Edit Item