Lenyomat a lélekben? Előszó Plótinosz Az érzékelésről és az emlékezetről (Enn. IV.6 [41]) című művéhez

Hangai, Attila (2024) Lenyomat a lélekben? Előszó Plótinosz Az érzékelésről és az emlékezetről (Enn. IV.6 [41]) című művéhez. MAGYAR FILOZÓFIAI SZEMLE, 68 (3). pp. 245-277. ISSN 0025-0090 (print); 1588-1024 (online)

Preview

Text 81126-1-10-20250828.pdf - Published Version Download (379kB) | Preview

Abstract

Plótinosz (205–270) filozófiájának központi feladata önmagunk megismerése (IV.3.1, 1–10). Mivel valódi önmagunkat a lelkünkkel azonosíthatjuk, mégpedig a racionális lélekrésszel, kiemelkedően fontos számára a lélekfilozófia. Az egyedi emberi lélek Plótinosz elméletében különféleképp viszonyul a létezés különböző rétegeihez. Az Értelemből nyerve létezését, a lélek alapvetően racionális entitás. Legkiválóbb része örökké és folyamatosan tevékeny az ideák értelemmel felfogható (intelligíbilis) világában. A megtestesült lélek azonban testtel összekapcsolt élete során a testek érzékelhető világával is kapcsolatban van. Így köztes helyet foglal el az érzékelhető és az intelligíbilis világ között. Helyzetéből adódóan figyelme kétfelé irányulhat: vágyakozva fordul „fölfelé,” isteni eredetéhez, és szemléli az ideákat, vagy „lefelé” fordulva a világot észleli és a testi élettel foglalatoskodik. Utóbbival kapcsolatos tudatossága – érzékelések, érzetek és vágyak – eltéríti az előbbitől, az ideák szemlélésétől. Ha kitartóan felfelé tekint, elérheti a legfőbb jót: az istenihez való hasonulást. A lélek és test dualizmusa tehát etikai következményekkel jár, amennyiben az ember célja, hogy az érzékelhető világtól, a testitől elfordulva az intelligíbilis szféra felé forduljon és megvalósítsa saját lényegét.

Actions (login required)

Edit Item