Az SGLT-2-gátló kezelés hatása a proteinuriára krónikus vesebetegekben – vajon mindig működik? = Effect of SGLT2 inhibitors on proteinuria in chronic kidney disease – does it always work?

Légrády, Péter (2025) Az SGLT-2-gátló kezelés hatása a proteinuriára krónikus vesebetegekben – vajon mindig működik? = Effect of SGLT2 inhibitors on proteinuria in chronic kidney disease – does it always work? HYPERTONIA ÉS NEPHROLOGIA, 29 (6). pp. 285-289. ISSN 1418-477X

Text az-sglt-2-gatlo-kezeles-hatasa-a-proteinuriara-kronikus-vesebetegekben-vajon-mindig-mukodik.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only until 17 December 2026. Download (1MB) | Request a copy

Abstract

Az SGLT-2-gátlók jelentős renoprotektív hatását több nagy klinikai vizsgálat igazolta diabéteszes és nem diabéteszes krónikus vesebetegségben (CKD-ben). A proteinuria csökkenése főként hemodinamikai mechanizmuson, az intraglomerularis nyomás mérséklésén keresztül valósul meg. A klinikai gyakorlatban azonban a proteinuriacsökkentő hatás egyénenként jelentősen eltérhet, amit a CKD stádiuma, a társbetegségek és nem utolsósorban a vesekárosodás típusa is befolyásol. A bemutatott esetek szemléltetik, hogy különböző intrarenalis és szisztémás tényezők csökkenthetik az SGLT-2-gátlók albuminuriára gyakorolt hatását. Mindezek alapján szükség lenne olyan prediktorok azonosítására, amelyek segíthetik a terápia személyre szabását és a nonreszponder betegek felismerését. | Several large RCTs have demonstrated the significant renoprotective effects of SGLT2 inhibitors in both diabetic and non-diabetic CKD. The reduction in proteinuria is primarily mediated by hemodynamic mechanisms through lowering intraglomerular pressure. In clinical practice, however, the proteinuria-lowering effect can vary substantially between individuals, influenced by CKD stage, comorbidities, and notably by the underlying type of kidney injury. The presented cases illustrate how various intrarenal and systemic factors may attenuate the albuminuria-lowering effect of SGLT2 inhibitors. These observations highlight the need to identify predictors that can support therapy individualization and help recognize true non-reszponder patients.

Actions (login required)

Edit Item