Milyen színű a zene? : Polikróm színharmóniák szerkesztése a tonális zenei hangskálák segítségével = What color is music? : Composing polychromatic color harmonies using tonal musical scales

Tari, Gábor (2025) Milyen színű a zene? : Polikróm színharmóniák szerkesztése a tonális zenei hangskálák segítségével = What color is music? : Composing polychromatic color harmonies using tonal musical scales. ARTCADIA: A KAPOSVÁRI EGYETEM MŰVÉSZETI FŐISKOLAI KAR MŰVÉSZETI ÉS TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI, úf. 4 (1). pp. 74-93. ISSN 2060-3266

Preview

Text 06_tari_74-93.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (8MB) | Preview

Abstract

Ha két, művészi szempontból fontos fizikális inger mérőszámaiban egyformán megjelenik a térbeli tartalom, vagy azonos szempontok szerint is tudjuk őket jellemezni, természetes, hogy késztetést érzünk az összehasonlításukra. Ezért már több száz éve igyekeznek a kutatók, művészek valamilyen tudományosan is helytálló párhuzam egzakt leírására a színek és a zenei hangok között. Mi is ezt kíséreljük meg a dolgozatban, de egy relatíve új eszköz, a digitális színmérő műszer segítségével. Mivel 7 színre még senki sem dolgozott ki színharmónia vezérelveket, nagy kihívásnak tűnik a szín-hangnemek megalkotása. Prof. Nemcsics Antal könyvében is viszonylag kevés utalás van a 4 színezetnél gazdagabb harmóniákra, sőt óva int a szivárványos tarkabarkaság hibájától és inkább kiterjesztett komplementer, triád és kvadrát harmóniákat említ könyve színharmónia fejezetében. Nagyon titokzatos dolog és nehéz művészi feladat számos szín egymással harmóniába rendezése, ahogy az Paul Klee-nek, Amrita Sher Gilnek vagy Giorgio Morandinak sikerült, vagy amilyen színélményt a régi utcasori épülethomlokzatokon látunk mediterrán, vagy éppen északi országokban anélkül, hogy a sok szín összezavarja, vagy túlkiabálja egymást. A zeneszerzőknek teljesen természetes, hogy az esetek többségében egy tonális hangnemben kezdenek el zenét írni, míg a festőknek, dizájnereknek a mai napig ilyen színhangnemek nem állnak a rendelkezésükre, csak színtani közhelyek – azok is legtöbbször pontatlanul. Ezt az űrt próbálja a dolgozat kitölteni. | If the spatial content of two artistically important physical stimuli appears equally in the measurements, or if we can characterize them according to the same criteria, it is natural that we feel the urge to compare them. That is why researchers and artists have been trying for hundreds of years to describe some scientifically correct parallel between colors and musical tones. We also attempt this in this paper, but with the help of a relatively new tool, the digital colorimeter. Since no one has yet developed color harmony guidelines for 7 colors, the creation of color-tones seems to be a great challenge. In Prof. Antal Nemcsics' book, there are also relatively few references to harmonies richer than 4 colors, and he even warns against the mistake of rainbow variegation and rather mentions extended complementary, triad and quadratic harmonies in the color harmony chapter of his book. It is a very mysterious thing and a difficult artistic task to arrange many colors in harmony with each other, as Paul Klee, Amrita Sher Gil or Giorgio Morandi managed, or the kind of color experience we see on the old street facades of buildings in Mediterranean or even Nordic countries without the many colors confusing or shouting each other out. It is completely natural for composers to start writing music in a tonal key in most cases, while painters and designers still do not have such color keys at their disposal, only coloristic clichés – and those too, most of the time inaccurately. This paper tries to fill this gap.

Actions (login required)

Edit Item