Pilinszky János mozdulatlan színháza : Mallarmé, Simone Weil és Robert Wilson műveinek tükrében (2. javított kiadás) = János Pilinszky’s Motionless Theater in Light of the Works of Mallarmé, Simone Weil, and Robert Wilson

Sepsi, Enikő (2015) Pilinszky János mozdulatlan színháza : Mallarmé, Simone Weil és Robert Wilson műveinek tükrében (2. javított kiadás) = János Pilinszky’s Motionless Theater in Light of the Works of Mallarmé, Simone Weil, and Robert Wilson. Károli könyvek. Monográfia . L'Harmattan Kiadó; Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest. ISBN 9789636465193; 9789634140931

Preview

Text PilinszkyJanosmozdulatlanszinhaza_OA.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial Share Alike. Download (6MB) | Preview

Abstract

Pilinszky János életművében az 1970-es években bekövetkező változás Franciaországhoz kötődik annak a három területnek köszönhetően, amelyet Pilinszky Franciaországban fedez fel: Simone Weil munkássága, a színházfelfogása számára modellként szolgáló liturgia megújulása, valamint Robert Wilson színháza. Az én meghaladásának vagy visszateremtésének (dekreáció) fogalma köré felvonultatott szellemi hagyomány Simone Weil mesterénél, Alainnél, s annak mesterénél, Jules Lagneaunál is fellelhető. Az én meghaladásának színrevitele a Gondolat színháza a mallarméi értelemben, egyfajta papírszínház, Pilinszky János szavaival élve. A könyv tanúsága szerint Pilinszky 1971-ben Robert Wilson A süket pillantása című előadásában saját az írnok alakjának visszateremtettségéhez illő mozdulatlan poétikáját fedezi fel, valamint a hozzá tartozó figyelem természetes állapotának fontos alkotóelemét jelentő tartam képekbe öntését. Pilinszky színházi szövegei sokat merítettek saját költeményeinek egyedi technikájából. Inkább színházi poétikát dolgozott ki, mintsem teatrológiát. Elemzéseink szerint dramaturgiája Simone Weilből, némileg Grotowskiból és főleg a fiatal Robert Wilsonból táplálkozik. A könyv ebben a gondolatkörben eddig kiadatlan forrásokat is feldolgoz. | In János Pilinszky's oeuvre, the change that took place in the 1970s is linked to France thanks to three areas that Pilinszky discovered there: the work of Simone Weil, the renewal of liturgy, which served as a model for his conception of theater, and the theater of Robert Wilson. The intellectual tradition surrounding the concept of transcending or recreating the self (decreation) can also be found in Simone Weil's teacher, Alain, and his teacher, Jules Lagneau. The staging of the transcendence of the self is the theater of thought in the Mallarméan sense, a kind of paper theater, in the words of János Pilinszky. According to the book, in 1971, in Robert Wilson's performance The Deaf Gaze, Pilinszky discovered his own motionless poetics, which matched the recreated figure of the scribe, as well as the casting of images into duration, which is an important component of the natural state of attention associated with it. Pilinszky's theatrical texts drew heavily on the unique technique of his own poetry. He developed theatrical poetics rather than theater theory. According to our analysis, his dramaturgy was influenced by Simone Weil, to some extent by Grotowski, and mainly by the young Robert Wilson. The book also draws on previously unpublished sources in this line of thought.

Actions (login required)

Edit Item