Japán és Shakespeare találkozása: A színpadon újraértelmezett örökség = Japan meets Shakespeare: The Theatrical Reinterpretation of a Cultural Heritage

Kovács, Abigél and Mészáros, Édua (2025) Japán és Shakespeare találkozása: A színpadon újraértelmezett örökség = Japan meets Shakespeare: The Theatrical Reinterpretation of a Cultural Heritage. THEATRON: SZÍNHÁZTUDOMÁNYI PERIODIKA, 19 (2). pp. 42-54. ISSN 1418-9941

Preview

Text 03.Kovacs-Abigel-Meszaros-Edua.pdf - Published Version Download (229kB) | Preview

Abstract

Tanulmányunk átfogó képet nyújt Shakespeare műveinek japán színházi adaptációiról, különös tekintettel azokra a kulturális és történeti folyamatokra, amelyek a nyugati drámaíró japán recepcióját formálták. Kutatásunk középpontjában az a kérdés áll, hogyan alakították a japán rendezők és általuk a japán társadalom értékvilága, esztétikai horizontja és kultúrája Shakespeare színpadi megjelenítését. Japán Shakespeare-recepciója egy kulturális cserefolyamat, amely során az adaptációk a japán önértelmezés eszközeivé váltak. A Philther-módszerből inspirálódva négy Hamlet-adaptációt elemzünk, Kawakami Otojirō 1903-as, Tsubouchi Shōyō 1911-es és Fukuda Tsuneari 1955-ös előadását, valamint Ninagawa Yukio 1998-as, a londoni Barbican Theatre-ben bemutatott produkcióját. Az elemzés során megállapítottuk, hogy a Hamlet-adaptációk hidat képeznek a nyugati és japán kultúra között, miközben a japán társadalom saját identitására, esztétikai preferenciáira és történeti öntudatára is rávilágítanak. | Our study offers a comprehensive overview of Japanese theatrical adaptations of Shakespeare’s works, focusing on the cultural and historical factors shaping his reception in Japan. At the core of our research lies the question of how Japanese directors—and through them the values, aesthetic horizons, and cultural identity of Japanese society—have influenced the interpretation and staging of Shakespeare’s plays. Shakespeare’s Japanese reception represents a two-way process of cultural exchange, where adaptations function as tools of self-reflection. Inspired by the Philther method we analyse four adaptations of Hamlet: Kawakami Otojirō’s 1903 production, Tsubouchi Shōyō’s 1911 staging, Fukuda Tsuneari’s 1955 performance, and Ninagawa Yukio’s 1998 production at London’s Barbican Theatre. These stagings reveal not merely the importation of English literature, but transformations in Japanese society, bridging Western and Japanese traditions while illuminating Japan’s identity, aesthetics, and historical consciousness.

Actions (login required)

Edit Item