Az empagliflozin hatása a szívelégtelenségben szenvedő betegek életminőségére: a nemzetközi Emp-Activity vizsgálat magyar kohorszának eredményei = The effect of empagliflozin on the quality of life in patients with heart failure: results from the Hungarian cohort of the international Emp-Activity study

Ráduly, Arnold Péter and Borbély, Attila and Szilágyi, Attila (2026) Az empagliflozin hatása a szívelégtelenségben szenvedő betegek életminőségére: a nemzetközi Emp-Activity vizsgálat magyar kohorszának eredményei = The effect of empagliflozin on the quality of life in patients with heart failure: results from the Hungarian cohort of the international Emp-Activity study. ORVOSI HETILAP, 167 (7). pp. 257-264. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p257.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (471kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: A szívelégtelenség a cardiovascularis morbiditás és mortalitás egyik fő oka, a betegség nagymértékben rontja a betegek életminőségét. Az SGLT2-gátlók randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok alapján jelentősen javítják a kimeneteleket és csökkentik a tüneteket. Ugyanakkor a való életből származó adatok kulcsfontosságúak e gyógyszercsoport hatásosságának és biztonságosságának pontosabb megítéléséhez. Célkitűzés: A nemzetközi Emp-Activity vizsgálat magyarországi kohorszában az empagliflozinkezelés életminőségre és funkcionális statusra gyakorolt hatásának értékelése, valamint biztonságosságának vizsgálata a szívelégtelenség spektrumában. Módszer: A prospektív, beavatkozással nem járó, multicentrikus megfigyeléses vizsgálatba 11 hazai centrumból összesen 106, tünetes szívelégtelen beteg került bevonásra, akik közül 101 az empagliflozint kapó kohorszba, 5 beteg pedig a nem empagliflozint kapó kohorszba került. A betegek a rutin-szívelégtelenségterápia részeként empagliflozinkezelést kaptak, és a vizsgálat kezdetén, valamint 24 hét elteltével kitöltötték a Kansas City Cardiomyopathy Questionnaire (KCCQ-12) kérdőívet. A funkcionális statust a New York Heart Association (NYHA) osztályozása alapján értékelték. Eredmények: A vizsgálat empagliflozinkohorszába bevont 101 beteg mediánéletkora 69 év volt, 28,7%-uk nő, funkcionális stádiumuk NYHA II. és III. A betegek 57%-a a HFrEF-, 19%-a HFmrEF-, 22%-a pedig a HFpEF-fenotípusba tartozott. A szívelégtelenség hátterében a leggyakrabban (42%) ischaemiás etiológia állt. A leggyakoribb társbetegségek a hypertonia (58%), a pitvarfibrilláció (33%), a cukorbetegség (26%) és a hyperlipidaemia (25%) voltak. A KCCQ-12 összpontszámában jelentős javulás volt megfigyelhető (74,3 ± 19,5 vs. 67,1 ± 19,5 pont, p<0,01). Klinikailag szignifikáns javulás (≥5 pontos növekedés) a betegek 53%-ában következett be. A NYHA-stádium jelentősen javult. A systolés vérnyomás csökkent (131 ± 16 Hgmm vs. 127 ± 17 Hgmm, p = 0,02), míg a diastolés vérnyomás, a szérumkreatinin- és -káliumszint nem változott a 24 hetes kezelés során. Következtetés: A szívelégtelenségben szenvedő magyarországi betegek körében a 24 hetes empagliflozinkezelés az életminőség és a funkcionális kapacitás szignifikáns javulásával járt, emellett a kezelés jól tolerálhatónak bizonyult. A vizsgálat eredményei megerősítik az empagliflozin alkalmazásának hatékonyságát és biztonságosságát a mindennapi klinikai gyakorlatban. Orv Hetil. 2026; 167(7): 257–264. | Introduction: Heart failure remains one of the leading causes of cardiovascular morbidity and mortality, impairing the quality of life. Based on randomized, controlled clinical trials, SGLT2 inhibitors significantly improve outcomes and reduce symptoms. However, real-world evidence is essential to better assess their effectiveness and safety in everyday clinical practice. Objective: To evaluate the effects of empagliflozin therapy on the quality of life and functional status, as well as to assess its safety profile in the Hungarian cohort of the international Emp-Activity study, covering the full spectrum of heart failure. Method: This prospective, non-interventional, multicenter, observational study involved symptomatic heart failure patients enrolled from 11 Hungarian centers. A total of 106 patients were enrolled, of whom 101 were assigned to the empagliflozin cohort and 5 to the non-empagliflozin cohort. Patients received empagliflozin as part of routine heart failure therapy and completed the Kansas City Cardiomyopathy Questionnaire (KCCQ-12) at baseline and after 24 weeks. Functional status was assessed using the New York Heart Association (NYHA) classification. Results: 101 patients were enrolled to the empagliflozin cohort (median age 69 years, 28.7% female), primarily in NYHA class II and III. Among them, 57% had HFrEF, 19% HFmrEF, and 22% HFpEF. The most frequent etiology was ischemic heart disease (42%). The most common comorbidities included hypertension (58%), atrial fibrillation (33%), diabetes mellitus (26%), and hyperlipidemia (25%). A significant improvement was observed in the KCCQ-12 overall score (74.3 ± 19.5 vs. 67.1 ± 19.5, p<0.01), with clinically meaningful improvement (≥5-point increment) in 53% of patients. The NYHA class improved significantly. Systolic blood pressure decreased (131 ± 16 mmHg vs. 127 ± 17 mmHg, p = 0.02), while diastolic blood pressure, serum creatinine, and potassium levels remained stable during the 24-week follow-up. Conclusion: In Hungarian patients with heart failure, 24-week empagliflozin treatment resulted in significant im- provements in the quality of life and functional capacity, while being well tolerated. These findings support the ef- fectiveness and safety of empagliflozin in routine clinical practice across the full spectrum of heart failure.

Actions (login required)

Edit Item