Halmok a Harangodban és a Hegyalján I. – Flóra = Mounds in Harangod and Tokaj-Hegyalja (NE Hungary) I. – Flora

Molnár, Csaba (2025) Halmok a Harangodban és a Hegyalján I. – Flóra = Mounds in Harangod and Tokaj-Hegyalja (NE Hungary) I. – Flora. TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK / JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY, 23 (2). pp. 54-86. ISSN 1589-4673

Preview

Text 3.0_Molnar_FINAL_2025_2_54_86_v2.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (2MB) | Preview

Abstract

A halmok ember alkotta geomorfológiai tájelemek Eurázsiában. Kutatásom a Hernád, a Takta és a Tokaj–Eperjesi-hegylánc közötti területen lévő összes, még nyomozható halom összegyűjtését tűzte ki célul. Ma már ezen halmoknak jelentős részét szántják és csak egy részükön található nem mezőgazdasági kultúrát jelentő növényzet. Jelen tanulmány – egy cikksorozat első részeként – a ma legalább részben szántatlan vagy beépítetlen halmok, esetenként a ma már elpusztult halmok helyén lévő, de valamilyen növényzettel rendelkező halomhelyek flóráját tárgyalja. Az összesen talált 64 halomból 25 esetben maradt (nem agrár) növényzet a halom testén és 3 esetben a halomhelyen. Összesen 398 edényes növénytaxon került elő, ami 2094 adatot jelent. Sikerült megtalálni a Kárpát-medence – mai ismereteink szerint – legfajgazdagabb halmát, a szentistvánbaksai Baksa-halmot, amelyen eddig 163 fajt ismerünk és további 4 halmon észleltünk 100, vagy afeletti taxont. A halmok többségének növényzete ugyanakkor degradált, ruderáliák és szegetáliák jellemzik. A halmok növényzettel borított összterületén végzett elemzések szerint a legjellemzőbb életforma az egyéveseké (therofiták) és csak utánuk következnek az évelő lágyszárúak (hemikriptofiták). A cönoszisztematikai értékelés szerint társulásközömbös fajok uralkodnak, őket a ruderális élőhelyekre jellemzőek követik (Chenopodio-Scleranthea), és csak kevesebb, mint 20%-ban részesednek a természetközeli száraz gyepek fajai (Festuco-Brometea). A fajok alig több, mint 40%-a biztosan őshonos, közel 30%-uk bizonytalan őshonosságú és 25%-uk tekinthető meghonosodottnak, az özönfajok és az átalakító fajok együttesen 4,5%-ot adnak. A Borhidi-féle szociális magatartási típus és természetességi érték szerint a vizsgált halmok flóráját a honos gyomfajok uralják, amiket a zavarástűrők követnek, majd a honos flóra ruderális kompetítorai következnek, a természetesebb kategóriák együttesen alig több, mint 15%-ot tesznek ki. Természetközeli élőhelyekre jellemző fajok csak szórványosan, természetközeli vegetáció csak töredékesen van jelen. A jobb állapotú halmok növényzete, azok jellege alapján, szorosan párhuzamba vonható a kelet-európai síkság erdőssztyepp övében lévő, szintén jobb állapotú halmokéval. A vizsgált terület legértékesebb halmai: Szentistvánbaksa: Baksa-halom, Hernádszentandrás-Pere: Hármas-halom, Monok-Megyaszó: Testhalom és György-halom. | Kurgans are human-made geomorphological elements in Eurasia. The aim of my research was to collect all the still traceable kurgans in the area between the Hernád river, the Takta river and the Tokaj-Eperjes Mountains. Today, a large part of these ancient burial mounds is ploughed and only a part of them is covered with non-agricultural vegetation. This paper (the first in a series of articles), discusses the flora of kurgans that are at least partly uncultivated or unbuild today, or if only the former location of the kurgan is preserved, then its. Out of the total of 64 mounds found, 25 cases of (nonagricultural) vegetation remained on the body of the kurgan and 3 cases in the kurgan sites. A total of 398 taxa were found, representing 2094 records. We have managed to find the richest mound of the Carpathian Basin - according to our present knowledge - with 163 species found on the Baksa-halom and another 4 burial mounds with more than 100 taxa collected. At the same time, the vegetation of the majority of the heaps is degraded, with ruderal and segetal taxa. Analysis of the total vegetated area of the mounds shows that annuals (therophytes) are the most typical life form, followed by perennial herbaceous plants (hemicryptophytes). According to the coenosystematic assessment, species with indifferents dominate, followed by those typical of ruderal assotiations (Chenopodio-Scleranthea), and only less than 20% are represented by species of natural dry grasslands (Festuco-Brometea). Just over 40% of the species are definitely native, nearly 30% are of uncertain native origin and 25% naturalised, with invasive species and transformer species together accounting for only 4.5%. According to Borhidi's social behaviour type and naturalness score, the flora of the studied all mounds is dominated by native weed species, followed by disturbance tolerant species, then ruderal competitors of the native flora, finally with the more natural categories together accounting for just over 15%. Species typical of natural habitats are only sporadic, and natural vegetation is only fragmentary. The character of the flora and vegetation of the burial mounds in better status closely parallels the vegetation of the similar mounds in the forest-steppe belt of the East European Plain. The most valuable kurgans in the study area: Szentistvánbaksa: Baksa-halom, Hernádszentandrás-Pere: Hármas-halom, Monok-Megyaszó: Testhalom and György-halom.

Actions (login required)

Edit Item