Az albuminuria vizsgálata a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség első vonalbeli gyógyszeres terápiájának tükrében = Determination of albuminuria in the light of the first-line pharmacotherapy of heart failure with reduced ejection fraction

Forrai, Zsolt and Schäffer, Pál Péter and Gergely, Tamás G and Kazay, Ádám and Hanuska, Laura Fanni and Czurkó, Kata and Pilecky, Dávid and Andréka, Péter and Piróth, Zsolt and Bánfi-Bacsárdi, Fanni and Muk, Balázs (2026) Az albuminuria vizsgálata a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség első vonalbeli gyógyszeres terápiájának tükrében = Determination of albuminuria in the light of the first-line pharmacotherapy of heart failure with reduced ejection fraction. ORVOSI HETILAP, 167 (10). pp. 383-395. ISSN 0030-6002

Text 650-article-p383.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only Download (936kB) | Request a copy

Abstract

Bevezetés: A vizelet albumin-kreatinin arány alapvető fontosságú a kardio-reno-metabolicus szindrómában, továbbá értékének emelkedése szívelégtelenségben kedvezőtlenebb prognózissal bír. Célkitűzés: A vizelet albumin-kreatinin arány mérése szerepének értékelése egy konszekutív, csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFrEF) okán hospitalizált kohorszban a modern prognózismódosító gyógyszeres terápia alkalmazhatósága és az összhalálozás vonatkozásában. Módszer: 2023. 09. 01. és 2024. 09. 01. között HFrEF miatti hospitalizáció során vizelet albumin-kreatinin arány meghatározáson átesett 168 beteg adatainak elemzését végeztük retrospektíven (felvételi paraméterek: férfi: 75%, életkor: 60 [51–70] év, diabetes: 36%, NT-proBNP: 5982 [2624–10567] pg/ml, eGFR: 59 [47–75] ml/perc/1,73 m 2 , RASi: 63%, βB: 63%, MRA: 44%, SGLT2i: 18%, négyes terápia [RASi + βB + MRA + SGLT2i]: 15%). A vizelet albumin-kreatinin arány értékei alapján a betegeket 3 csoportba soroltuk – A1: <3 mg/mmol, A2: 3–30 mg/mmol, A3: >30 mg/mmol –, és közöttük összehasonlítottuk elbocsátáskor a gyógyszeres terápia alkalmazási arányát. Vizsgáltuk az összhalálozást és annak prediktorait. Eredmények: A vizelet albumin-kreatinin arány kategóriáinak megoszlása a következőképpen alakult: 53%, 38% és 9% (A1, A2, A3). Az A2/A3 albuminuriával rendelkezők körében kisebb volt a de novo HFrEF aránya, s nagyobb arányúnak bizonyult a komorbiditások előfordulása és az NT-proBNP szintje. A súlyosabb albuminuria a prognózismódosító gyógyszeres terápia ritkább alkalmazásával függött össze (RASi: 98% vs. 94% vs. 59%, βB: 95% vs. 89% vs. 71%, MRA: 100% vs. 94% vs. 59%, SGLT2i: 84% vs. 68% vs. 41%, négyes terápia: 80% vs. 61% vs. 41%). A súlyosabb albuminuriával rendelkezők összhalálozása kedvezőtlenebb volt (7% vs. 20% vs. 29%, p = 0,026). Az egyváltozós Cox-regressziós modellben a vizelet albumin-kreatinin arány prognosztikai hatással bírt, a többváltozós elemzésben az életkor, a systolés vérnyomás és a hármas terápia (RASi + βB + MRA)/négyes terápia alkalmazása bizonyult független prediktornak. Következtetés: Eredményeink rávilágítanak a vizelet albumin-kreatinin arány mérésének jelentőségére HFrEF-ben a klinikai gyakorlatban. A prognózismódosító gyógyszeres terápia alkalmazása a nagyobb kockázatú, súlyos albuminuriával rendelkezők jelentős hányadánál kivitelezhető volt, ami alátámasztja a gyógyszeres terápia optimalizálására irányuló folyamatos erőfeszítéseket az albuminuria teljes spektrumán. Orv Hetil. 2026; 167(10): 383–395. | Introduction: Urine albumin-to-creatinine ratio (UACR) has strategic importance in cardio-kidney-metabolic syn- drome and leads to worse prognosis in heart failure. Objective: To assess the role of UACR measurement in a consecutive, hospitalized patient cohort with heart failure with reduced ejection fraction (HFrEF) and to analyze the effect on guideline-directed medical therapy implementa- tion and all-cause mortality. Methods: The data of 186 patients, hospitalized for HFrEF between 01. 09. 2023 and 01. 09. 2024, were analyzed retrospectively, who had UACR measured in-hospital (admission parameters: male: 75%, age: 60 [51–70] years, dia- betes: 36%, NT-proBNP: 5982 [2624–10567] pg/mL, eGFR: 59 [47–75] mL/min/1.73 m2, RASi: 63%, βB: 63%, MRA: 44%, SGLT2i: 18%, quadruple therapy [RASi + βB + MRA + SGLT2i]: 15%). Based on UACR values, 3 groups were created – A1: <3 mg/mmol, A2: 3–30 mg/mmol, A3: >30 mg/mmol – and pharmacotherapy at discharge was compared among them. All-cause mortality and its predictors were investigated. Results: The distribution of UACR categories were: 53%, 38%, and 9% (A1, A2, A3). Patients with A2/A3 albumi- nuria were characterized by lower ratio of de novo HFrEF, higher comorbidity burden and NT-proBNP. Advanced albuminuria was associated with a lower application ratio of HFrEF pharmacotherapy (RASi: 98% vs. 94% vs. 59%, βB: 95% vs. 89% vs. 71%, MRA: 100% vs. 94% vs. 59%, SGLT2i: 84% vs. 68% vs. 41%, quadruple therapy: 80% vs. 61% vs. 41%). All-cause mortality rates of patients with higher albuminuria were worse (7% vs. 20% vs. 29%, p = 0.026). How- ever, in the univariate analysis, UACR had a prognostic effect, while in the multivariate model, age, systolic blood pressure and the use of triple therapy (RASi + βB + MRA)/quadruple therapy remained the independent predictors of all-cause mortality. Conclusions: Our results highlight the importance of UACR in the identification of high-risk HFrEF patients. Guide- line-directed medical therapy implementation was possible among them as well, underscoring the need of continuous therapy-optimization in wide spectrum of albuminuria.

Actions (login required)

Edit Item