Rejtett realizmus : Elmozdulás a normatív külpolitikai irányból

Varga, András (2025) Rejtett realizmus : Elmozdulás a normatív külpolitikai irányból. EURÓPAI TÜKÖR: AZ INTEGRÁCIÓS STRATÉGIAI MUNKACSOPORT KÉTHAVONTA MEGJELENŐ FOLYÓIRATA, 28 (1). pp. 23-45. ISSN 1416-6151

Preview

Text 02_varga_23-45_Europai_Tukor_2025_1.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

Az Európai Unió – mint sui generis politikai entitás – sajátos jellemzőkkel bír a külpolitikájában is. Létrejötte óta az európai integráció célja, hogy globális szereplővé váljon. Azonban amikor az EU külkapcsolatait vizsgáljuk, annak tevékenységei nem korlátozódnak a közös kül- és biztonságpolitikai (KKBP) keretekre. A kutatás szerint az Európai Unió külügyei a KKBP-n kívül magukban foglalják a harmadik országok felé tett lépéseket is, mint például a bővítési és szomszédságpolitikai intézkedéseket, a közös kereskedelmi politikát vagy más donorprogramokat és együttműködéseket. Mind a szakirodalom, mind az EU saját értelmezése szerint az EU globális szinten a szakszerűen „normatív külpolitikának” nevezett irányvonalat követi. Ennek oka kettős: először is, az EU politikai entitás, de nem állam. Mint szuverenitással nem rendelkező szereplő, hiányzik számára a korlátlan cselekvési lehetőség, valamint a nemzetközi színtéren a teljes jogú aktori jelleg. Másodszor, az EU a normatív eszközök alkalmazásával összpontosít a számára fontos értékek előmozdítására, a klasszikus (realista) külpolitikai eszközök helyett. Ezt a jellemzőt „liberális nagy stratégiaként” vagy „normatív hatalomként” is jellemezték.A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta azonban jelentős változások történtek az EU külügyeiben. Az EU tevékenységei, mint például az Ukrajnával való együttműködés (politikai, katonai és pénzügyi támogatási programok), szankciók Oroszország és Belarusz ellen (a krími válság és a 2022-es háború után), a Törökországra vonatkozó megállapodások a menekültkérdésről, a Kínával való összecsapások (Tajvan és az ujgurok miatt), mind a normatív karaktertől való eltávolodást és egy realistább megközelítést mutatnak. Az EU kezdett elmozdulni a klasszikus külpolitika felé.Ez a munka új lehetséges elméleti értelmezéseket kíván adni ennek az új európai külpolitikai megközelítésnek. Azáltal, hogy megkülönbözteti a partnereket szimmetrikus és aszimmetrikus kölcsönös érdekek alapján, és elemzi a különböző külpolitikai lépéseket, azt bizonyítja, hogy adott esetekben az EU a realista megközelítést követi, de normatív indoklással. A kutatás kvalitatív módszereket alkalmazott: a kérdésfelvetést az EU tisztviselőivel készített félig strukturált mélyinterjúkkal és folyamatkövető (process tracing) elemzéssel vizsgálta.

Actions (login required)

Edit Item