Távolságon innen, hatékonyságon túl : A távkihallgatás jogi és gyakorlati mérlege a büntetőeljárásban = Distance from Here, Beyond Efficiency : The Legal and Practical Balance of Remote Interrogation in Criminal Proceedings

Kosztrub, Adrienn and Vári, Vince (2025) Távolságon innen, hatékonyságon túl : A távkihallgatás jogi és gyakorlati mérlege a büntetőeljárásban = Distance from Here, Beyond Efficiency : The Legal and Practical Balance of Remote Interrogation in Criminal Proceedings. MAGYAR RENDÉSZET, 25 (4). pp. 33-54. ISSN 1586-2895

Preview

Text 02_kosztrub-vari_33-54_Magyar_Rendeszet_2025_4.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (372kB) | Preview

Abstract

Bevezetés: A távkihallgatás jogszabályi keretei a 2017. évi XC. törvény, a 12/2018. (VI. 12.) IM rendelet és a 2021–2023-as módosítások nyomán kiforrottak, és a rendőrségi gyakorlatban gyorsan terjedtek. Kevésbé tisztázott azonban, hogy a hatékonysági nyereségek miként viszonyulnak a krimináltaktikai minőséghez és az eljárási garanciákhoz, különösen az első kihallgatások és szembesítések terén. A tanulmány ezt az egyensúlyt vizsgálja, és empirikus adatokkal járul hozzá a szakmai vitához. Célkitűzések: A tanulmány célja a távkihallgatás jogi és gyakorlati mérlegének bemutatása: az alkalmazás volumenének és mintázatainak feltárása, a garanciális és krimináltaktikai korlátok azonosítása, valamint a célzott, esetalapú alkalmazás feltételeinek meghatározása. Módszertan: A kutatás normatív elemzést alkalmaz a vonatkozó szabályozásról (2017. évi XC. törvény; 12/2018. IM rendelet; 2021/2023-as módosítások – egyszerűsített telekommunikáció, védői jelenlét), és empirikus alapra épít: az ORFK által közérdekű adatigénylésre szolgáltatott 2019–2024 közötti statisztikákra, két félig strukturált interjúra és egy 208 fős kérdőíves felmérésre. Az elemzés kiterjedt az esetszámok időbeli alakulására, az egyszerűsített telekommunikáció alkalmazási arányaira, valamint a területi koncentrációkra, különös tekintettel a BRFK és a Borsod-Abaúj-Zemplén VMRFK körzetére. A kvalitatív források a krimináltaktikai érvényesülés és a védelemhez való jog gyakorlati megvalósulásának finomabb dimenzióit tették vizsgálhatóvá. Eredmények: A távmeghallgatások száma 2019 és 2024 között meredeken emelkedett (2019: 1783; 2024. október 31-ig: 23 591), miközben 2020–2024 között 14 605 esetben alkalmazták az egyszerűsített telekommunikációt, különösen a BRFK és a Borsod-Abaúj-Zemplén VMRFK területén. A növekedés kezdetben a pandémia nyomán gyorsult fel, de az eszköz a költség- és időhatékonysági, valamint tanú- és fogvatartott-védelmi előnyei miatt tartósan beépült a rendőrségi gyakorlatba. Ugyanakkor a válaszadók 79%-a szerint a krimináltaktikai elvek – így a pszichikai kontaktus és a nonverbális jelek értelmezése – távközlési környezetben nem azonos hatékonysággal érvényesíthetők, ami különösen az első kihallgatásoknál és a szembesítésnél jelent érdemi korlátot. A védelemhez való jog biztosítása általában megoldott a külön, ellenőrzés nélküli védő–terhelt kommunikációs csatornák révén, ám a technikai és intézeti körülmények időnként bizalmi aggályokat keltenek. A bevezetést és rutinszerű alkalmazást az adminisztratív többletteher, a szervezési és IT-folyamatok bonyolultsága, valamint a gyakorlati oktatás hiányosságai nehezítik; ezzel párhuzamosan a hibajegyek száma a rendszer terhelésének növekedésével arányosan emelkedett. Összességében a mintázatok a hatékonysági előnyök és a garanciális, illetve krimináltaktikai kockázatok együttélését mutatják, ami differenciált, esetalapú alkalmazást indokol. Konklúzió: Elsődleges tanulság, hogy a telekommunikációs eszközök mérhetően növelik a büntetőeljárás hatékonyságát, de csak olyan keretek között, amelyek nem rontják a tisztességes eljárás és a bizonyítási minőség szintjét. További megállapítás a „hibrid valóság” szükségessége: célzott, esetalapú alkalmazás világos jogszabályi kritériumokkal, a védő–terhelt titkos kommunikációját erősebben garantáló technikai megoldásokkal és gyakorlatorientált képzésekkel. Perspektívaként javasolt standardizált minőségi mutatók kidolgozása a távkihallgatások értékelésére, valamint az első kihallgatások és szembesítések külön vizsgálata. | Introduction: The legal framework for remote interrogation has matured following Act XC of 2017, Decree 12/2018 (VI. 12.) IM, and the amendments of 2021–2023, and has been rapidly adopted in police practice. However, it is less clear how efficiency gains relate to the quality of criminal tactics and procedural guarantees, particularly in the context of initial interrogations and confrontations. The study examines this balance and contributes empirical data to the professional debate. Objectives: This study aims to present the legal and practical balance of remote interrogation, exploring the volume and patterns of application, identifying the limitations on guarantee and criminal tactics, and determining the conditions for targeted, case-based application. Methodology: The research uses a normative analysis of the relevant regulations (Act XC of 2017; Decree 12/2018 of the Minister of Justice; amendments of 2021/2023 – simplified telecommunications, presence of a defence attorney) and builds on an empirical basis: statistics from 2019–2024 provided by the ORFK in response to a public interest data request, two semi-structured interviews and a questionnaire survey of 208 people. The analysis covered the development of case numbers over time, the application rates of simplified telecommunications, and territorial concentrations, with particular attention to the BRFK and the Borsod-Abaúj-Zemplén VMRFK districts. Qualitative sources enabled the examination of finer dimensions of criminal tactical enforcement and the practical implementation of the right to defence. Results: The number of remote interrogations increased sharply between 2019 and 2024 (2019: 1,783; by 31 October 2024: 23,591), while simplified telecommunications were used in 14,605 cases between 2020 and 2024, especially in the BRFK and Borsod-Abaúj-Zemplén VMRFK areas. The increase initially accelerated due to the pandemic. Still, the tool has been permanently integrated into police practice due to its cost- and time-efficiency, as well as the benefits it provides for witness and prisoner protection. At the same time, 79% of respondents believe that criminal tactics principles – such as psychic contact and the interpretation of nonverbal signals – cannot be applied with the same efficiency in a telecommunications environment, which poses a significant limitation, especially during initial interrogations and confrontations. The right to defence is generally ensured through separate, unmonitored defence-charged communication channels; however, technical and institutional circumstances sometimes raise concerns about trust. The introduction and routine application are hindered by the additional administrative burden, the complexity of organisational and IT processes, and the shortcomings of practical training; in parallel, the number of error codes has increased proportionally with the system’s load. Overall, the patterns reveal the coexistence of efficiency benefits, warranty, and criminal tactical risks, which justifies a differentiated, case-based application. Conclusion: The primary lesson is that telecommunication tools measurably increase the efficiency of criminal proceedings, but only within a framework that does not impair the level of fair procedure and the quality of evidence. Another finding is the need for a “hybrid reality”: targeted, case-based application with clear legal criteria, technical solutions that more strongly guarantee confidential communication between the defence attorney and the defendant, and practice-oriented training. As a perspective, the development of standardised quality indicators for evaluating remote interrogations, as well as a separate examination of the initial interrogations and confrontations, is proposed.

Actions (login required)

Edit Item