Magyarország eladósodási hajlama és annak okai = Hungary’s Tendency Towards Indebtedness and Its Causes

Lóránt, Károly (2024) Magyarország eladósodási hajlama és annak okai = Hungary’s Tendency Towards Indebtedness and Its Causes. SZÁZADVÉG, 2024 (1). pp. 45-74. ISSN 0237-5206

Preview

Text SZAZADVEG_2024_1_03_Magyarorszag-eladosodasi-hajlama-es-annak-okai.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

Magyarország külső egyensúlya az elmúlt száz évben meglehetősen labilis volt, ami külső és belső okokra egyaránt visszavezethető. Külső ok, hogy a 20. század Magyarország számára meglehetősen viharos volt, igen eltérő körülményekhez kellett alkalmazkodni. Rögtön az első világháború után egy olyan békeszerződéshez, amely az ország kétharmadát, lakosságának és természeti erőforrásainak jelentős részét a környező országokhoz csatolta, majd mire a 30-as évek végére az ország gazdasága kezdett volna alkalmazkodni, jött a második világháború és utána a szocialista rendszer. Ez utóbbinak volt egy harmincéves konszolidált szakasza, amikor a külső egyensúly problémái ismét jelentkeztek, de már jórészt belső okok miatt, majd jött a rendszerváltás, amelynek negatív hatásai megint csak belső okokra vezethetők vissza. Végül az elmúlt években ismét nagyrészt külső okok, a Covid-járvány és az orosz–ukrán háború következményei, továbbá Brüsszel irracionális gazdaságpolitikája (például az Oroszország elleni szankciók, amelyek ténylegesen az uniós országokat sújtják) okozták a külső egyensúly megbomlását. Belső okok közül első helyen azt az – elsősorban a második világháború után jelentkező – tendenciát lehet kiemelni, hogy a mindenkori magyar gazdaságirányítás a gazdasági növekedést preferálta a külső egyensúllyal szemben. Ez különös erővel jelentkezett az 1970- es években történt eladósodás során. Ha az 1979-ben bevezetett alkalmazkodási intézkedéseket (a gazdasági növekedés visszafogását) öt évvel korábban alkalmazzák, az ország nem adósodik el. További belső ok, hogy a fejlesztési prioritások rendszeresen változtak, és az 1968-as gazdasági mechanizmusreform után a szükséges szerkezeti változásokat a valójában nem létező piaci mechanizmusokra akarták bízni. A gazdaságvezetés elutasította a tudatos szerkezetátalakítási intézkedéseket (amelyek például növelhették volna az ország fejlett piacokon való versenyképességét), holott régóta ismert volt, hogy a ténylegesen felzárkózó országok, így Japán és Dél-Korea erőteljes központi intézkedésekkel modernizálták gazdaságukat. I Hungary’s external balance has been quite unstable over the past century, which can be attributed to both external and internal factors. An external factor is that the 20th century was quite tumultuous for Hungary, requiring adaptation to vastly different circumstances. Immediately after World War I, the country had to cope with a peace treaty that annexed two-thirds of its territory, along with a massive portion of its population and natural resources, to neighbouring countries. By the time the economy began to adapt in the late 1930s, World War II had broken out, followed by the establishment of the socialist regime. The latter period had a thirty-year phase of consolidation, during which external balance issues resurfaced, but this time largely due to internal factors. Then came the regime change, the negative effects of which can once again be traced back to internal causes. Finally, in recent years, the disruption of external balance has again been caused largely by external factors, such as the consequences of the Covid pandemic and the Russia–Ukraine war, as well as Brussels’ irrational economic policies (e.g., sanctions against Russia, which have effectively harmed the EU countries). Among the internal factors, the most prominent is the tendency – primarily emerging after World War II – that successive Hungarian economic management preferred economic growth over external balance. This tendency was particularly strong during the indebtedness in the 1970s. If the adaptation measures (such as curbing economic growth) introduced in 1979 had been implemented five years earlier, the country would not have fallen into debt. Another internal factor is that development priorities were continually changed, and after the 1968 economic mechanism reform, the necessary structural changes were expected to be entrusted to non-existent market mechanisms. The economic leadership rejected deliberate restructuring measures (which could have, for example, enhanced the country’s competitiveness in developed markets), despite the fact that it had long been known that countries that successfully caught up, such as Japan and South Korea, modernized their economies through strong central measures.

Actions (login required)

Edit Item