Kontrolling szemléletű utódlásnevelés – a vállalkozás költségei és költségfüggvényei = Control-oriented succession management – business costs and cost functions

Kiss, Marcell (2026) Kontrolling szemléletű utódlásnevelés – a vállalkozás költségei és költségfüggvényei = Control-oriented succession management – business costs and cost functions. MAGYAR MINŐSÉG, 35 (3). pp. 5-18. ISSN 1416-9576

Preview

Text 5_18_Kontrollingszemleletuutodlasneveles.pdf - Published Version Download (756kB) | Preview

Abstract

A cikk a kontrolling‑szemléletű utódlástervezés klasszikus költséggörbéinek vállalati alkalmazását vizsgálja, és bemutatja, miként segít ez a keret a beavatkozások optimális „termékmixének” megtervezésében. Rövid távon a határköltség–határhaszon döntési szabály határozza meg, hogy érdemes‑e bővíteni egy elemet; hosszú távon a hosszú távú átlagköltség logikája indokolja a standardizáló és technológiai beruházások szerepét az egységköltség csökkentésében. A cikk hangsúlyozza az eltérő vállalati igények jelentőségét: a TCO‑alapú költségszerkezet, a szervezeti‑érettség, a belső munkaidőköltségek és a folyamat/adatérettség olyan heterogenitást okoznak, amely kizárja az „egy méret mindenkinek” megközelítést; ezért vállalatspecifikus, „komplett csomagokban” érdemes gondolkodni. Módszertanilag a tanulmány egyrészt az isoquant–isocost szemlélet adaptációját veti be a humán és technológiai inputok optimális költségmixének meghatározására, másrészt célcsoport‑alapú kutatást javasol, amely külön vizsgálja a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások költség–haszon profiljait és megtérülési küszöbeit. A célcsoportok számára egy vállalatspecifikus isocost‑függvény javasolt, amelyhez a portfólió‑szintű optimalizálás képezheti az alapot, lehetővé téve az azonos költségkeret mellett elérhető legnagyobb kimutatható hozzáadott érték elérését. | A cikk a kontrolling‑szemléletű utódlástervezés klasszikus költséggörbéinek vállalati alkalmazását vizsgálja, és bemutatja, miként segít ez a keret a beavatkozások optimális „termékmixének” megtervezésében. Rövid távon a határköltség–határhaszon döntési szabály határozza meg, hogy érdemes‑e bővíteni egy elemet; hosszú távon a hosszú távú átlagköltség logikája indokolja a standardizáló és technológiai beruházások szerepét az egységköltség csökkentésében. A cikk hangsúlyozza az eltérő vállalati igények jelentőségét: a TCO‑alapú költségszerkezet, a szervezeti‑érettség, a belső munkaidőköltségek és a folyamat/adatérettség olyan heterogenitást okoznak, amely kizárja az „egy méret mindenkinek” megközelítést; ezért vállalatspecifikus, „komplett csomagokban” érdemes gondolkodni. Módszertanilag a tanulmány egyrészt az isoquant–isocost szemlélet adaptációját veti be a humán és technológiai inputok optimális költségmixének meghatározására, másrészt célcsoport‑alapú kutatást javasol, amely külön vizsgálja a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások költség–haszon profiljait és megtérülési küszöbeit. A célcsoportok számára egy vállalatspecifikus isocost‑függvény javasolt, amelyhez a portfólió‑szintű optimalizálás képezheti az alapot, lehetővé téve az azonos költségkeret mellett elérhető legnagyobb kimutatható hozzáadott érték elérését.

Actions (login required)

Edit Item