Inhalált nitrogén-monoxid alkalmazása neonatalis transzport során – hét év tapasztalatainak áttekintése = Use of inhaled nitric oxide during neonatal transport – a review of seven years of experience

Lantos, Lajos and Somogyvári, Zsolt and Széll, András and Bélteki, Gusztáv (2026) Inhalált nitrogén-monoxid alkalmazása neonatalis transzport során – hét év tapasztalatainak áttekintése = Use of inhaled nitric oxide during neonatal transport – a review of seven years of experience. ORVOSI HETILAP, 167 (21). pp. 824-832. ISSN 0030-6002

Text 650-article-p824.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only Download (767kB)

Abstract

Bevezetés: A perzisztáló pulmonalis hypertoniában szenvedő újszülöttek ellátása kiemelt jelentőségű. Azonnali helyszíni intenzív ellátást igényelnek, amelyet a transzport alatt is folytatni kell a hármas szintű regionális központba történő megérkezésig. Az inhalált nitrogén-monoxid hatékony pulmonalis vasodilatator, amelynek transzport alatti alkalmazása segítséget nyújthat a pulmonalis hypertonia kezelésében és a megfelelő gázcsere biztosításában az intenzív osztályon történő átadásig. A Peter Cerny Alapítványi Mentőszolgálat 2018. március óta alkalmaz az országban egyedüliként inhalált nitrogén-monoxid kezelést neonatalis transzport során. Célkitűzés: Az inhalált nitrogén-monoxid alkalmazásának vizsgálata a definitív helyszíni ellátás és a neonatalis transzport során. Módszer: Retrospektív kohorszvizsgálatunkban a 2018. március és 2025. március között született és a Peter Cerny Alapítványi Mentőszolgálat által szállított, inhalált nitrogén-monoxid terápiában részesült újszülöttek adatait elemeztük. Kizártunk 5 beteget, akik postnatalis életkora az 1 hetet vagy posztmenstruációs életkora a 46 hetet meghaladta, valamint további 3 beteget, akik esetében a lélegeztetési adatok egy része hiányzott. Eredmények: Elemzésünk összesen 41 esetet foglalt magában. A vizsgált újszülöttek átlagos gestatiós kora 38 (tartomány: 28–41) hét volt. A leggyakoribb elsődleges diagnózis a meconiumaspiratiós szindróma volt (n = 19), ezt követte a veleszületett rekeszsérv (n = 7). A szállítást megelőzően 21 csecsemő (51%) részesült surfactantkezelésben. 8 szállítás az ellátási régión kívülről történt. 9 esetben a helyi ellátószemélyzet indította el a kezelést, a többi esetben az újszülöttszállító rohamkocsi személyzete kezdte meg a terápiát, a betegek több mint egyharmadánál 6 órás életkor előtt. 24 esetben (58%) a beteget nagyfrekvenciás oszcillációs lélegeztetéssel szállították a fogadó osztályra. Az inhalált nitrogén-monoxid kezelésre 14 újszülött (43,7%) reagált legalább 20%-os oxigénigény-csökkenéssel a transzport végén. 3 esetben extracorporalis membránoxigenizációs kezelésre került sor a szállítást követően. Megbeszélés és következtetés: A transzport alatt alkalmazott inhalált nitrogén-monoxid kezelés biztonsággal kivitelezhető és hatékony segítséget nyújt a kritikus állapotú újszülöttek definitív helyszíni intenzív osztályos ellátásának bevezetésére és fenntartására a regionális központban való átadásig. Orv Hetil. 2026; 167(21): 824–832. | Introduction: The management of newborns with persistent pulmonary hypertension has critical importance. These infants require immediate on-site intensive care, which must be continued during transport until arrival at a tertiary regional center. Inhaled nitric oxide is an effective pulmonary vasodilator, and its use during transport may support the treatment of pulmonary hypertension and ensure adequate gas exchange until handover in the intensive care unit. Since March 2018, the Neonatal Transport Service of the Peter Cerny Foundation has been the only provider in Hungary to administer inhaled nitric oxide during neonatal transport. Objective: To evaluate the use of inhaled nitric oxide during definitive on-site management and neonatal transport. Method: In this retrospective cohort study, we analyzed data from newborn infants born between March 2018 and March 2025 who were transported by the Neonatal Transport Service of the Peter Cerny Foundation and received inhaled nitric oxide therapy. 5 patients were excluded due to postnatal age over one week or postmenstrual age exceeding 46 weeks, and 3 additional patients were excluded because of incomplete ventilation data. Results: A total of 41 cases were included in the analysis. The mean gestational age was 38 weeks (range: 28–41). The most common primary diagnosis was meconium aspiration syndrome (n = 19), followed by congenital diaphragmatic hernia (n = 7). Prior to transport, 21 infants (51%) received surfactant therapy. 8 transports originated from outside the service’s primary catchment area. In 9 cases, inhaled nitric oxide therapy was initiated by the local care team; in the remaining cases, treatment was started by the neonatal transport team, in more than one-third of patients before 6 hours of life. In 24 cases (58%), infants were transported using high-frequency oscillatory ventilation. 14 newborns (43.7%) showed a response to inhaled nitric oxide, defined as at least a 20% reduction in oxygen requirement by the end of transport. Extracorporeal membrane oxygenation therapy was initiated after transport in 3 cases. Discussion and conclusion: The administration of inhaled nitric oxide during neonatal transport is feasible and safe, and provides effective support for the initiation and maintenance of definitive intensive care in critically ill newborns until transfer to a regional tertiary center.

Actions (login required)

Edit Item