„Jól elbeszélgetünk Őeminenciájával…” : Serédi Jusztinián és Horthy Miklós kapcsolatai Esty Miklós feljegyzéseinek tükrében = “We Have Quite Good Conversations with His Eminence…” : The Relationship between Jusztinián Serédi and Miklós Horthy in Light of Miklós Esty’s Notes

Klestenitz, Tibor (2026) „Jól elbeszélgetünk Őeminenciájával…” : Serédi Jusztinián és Horthy Miklós kapcsolatai Esty Miklós feljegyzéseinek tükrében = “We Have Quite Good Conversations with His Eminence…” : The Relationship between Jusztinián Serédi and Miklós Horthy in Light of Miklós Esty’s Notes. EGYHÁZTÖRTÉNETI SZEMLE : TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT, 27 (2). pp. 79-96. ISSN 1585-7476 (nyomtatott); 1587-026X (elektronikus)

Preview

Text Eszemle2026-2-web+Extract[77-94].pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (204kB) | Preview

Abstract

Jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy Esty Miklós naplójának segítségével kövesse nyomon Serédi Jusztinián és Horthy Miklós kapcsolatainak alakulását az 1933 és 1944 közötti időszakban. Esty Miklós (1895–1973) az esztergomi érsekek gentiluomojaként, személyi szolgálattevőjeként teljesített szolgálatot, és tapasztalatairól, a hozzá eljutott információkról 1933-tól kezdve vezetett igen részletes naplófeljegyzéseket. Esty nézőpontja sajátos volt, hiszen Serédihez fűződő bizalmi viszonya miatt egyszerre látott rá a személyes vonatkozásokra, az egyházpolitikai kérdésekre, illetve – miután tisztségéből adódóan a hercegprímás „protokollfőnöke” is volt – az állam és az egyház közötti szimbolikus kapcsolatok alakulására. A történeti emlékezetben Serédi olyan főpapként maradt meg, aki jól ismerte, de sosem kedvelte a politikát, szerzetesi habitusának, zárkózott, visszahúzódó természetének alapvetően inkább a tudományos munka felelt meg. Helyzetét nem könnyítette meg, hogy az ország élén „apostoli király” helyett református kormányzó állt, miközben a katolikus világegyház ekkor, a „második felekezetképződési időszak” részeként a hívek lojalitásának és felekezeti öntudatának megerősítésére törekedett. A kortársak ezért gyakran úgy vélték, hogy – amint a diplomata Barcza György megfogalmazta – Serédi elsősorban a reformátust látta Horthyban, s csak utána az államfőt. Esty Miklós naplója, ha nem is változtatja meg, de jelentősen árnyalja ezt a képet. A bíborosi és hercegprímási méltóság, az Apostoli Szentszék elvárásai, az egyházjog tételes előírásai ugyan jelentősen korlátozták Serédi mozgásterét a kormányzó irányában, azonban magatartását mégsem a merev szembenállás jellemezte, hiszen igyekezett a rendelkezésére álló lehetőségeket kihasználni arra, hogy javítsa az államfővel fenntartott személyes és intézményes kapcsolatait. Ezzel pedig sikerült olyan bizalmi tőkét felhalmoznia Horthynál, ami lehetővé tette, hogy a kényes kérdésekben – mint a kormányzóhelyettesi poszt ügyében – határozott, elvi álláspontot foglalhasson el. Ebben a bíboros gentiluomoja is közrejátszott, aki rendszerint a „fair play”-t, a problémák megbeszélését, a nyílt kommunikációt ajánlotta munkaadójának. | This study uses Miklós Esty’s diary to trace the development of relations between Jusztinián Serédi and Miklós Horthy between 1933 and 1944. Miklós Esty (1895–1973) served as gentiluomo and personal attendant to successive archbishops of Esztergom and, beginning in 1933, he recorded his experiences and the information that came to his attention in great detail. Esty had a distinctive perspective: because of his confidential relationship with Serédi, he had insight simultaneously into personal matters, issues of ecclesiastical policy, and—since his office also made him the prince-primate’s “chief of protocol”—the symbolic relations developing between Church and state. In historical memory, Serédi has been remembered as a prelate who knew politics well but never liked it, and whose monastic disposition and reserved, retiring nature made him fundamentally better suited to scholarly work. His position was not made easier by the fact that the country was headed not by an “apostolic king” but by a Calvinist regent, while the worldwide Catholic Church, as part of the “second confessional age,” was seeking to strengthen the loyalty and confessional identity of the faithful. Contemporaries therefore often held that, as the diplomat György Barcza put it, Serédi saw Horthy first and foremost as a Calvinist, and only secondarily as head of state. Miklós Esty’s diary does not fundamentally alter this picture, but it does add important nuance. Serédi’s rank as cardinal and prince-primate, the expectations of the Apostolic See, and the explicit provisions of canon law substantially limited his room for maneuver vis-à-vis the regent. Yet his conduct was not characterized by rigid opposition. Rather, he sought to use the opportunities available to him to improve both his personal and institutional relations with the head of state. In doing so, he succeeded in accumulating a degree of trust with Horthy that enabled him to take firm, principled positions on sensitive issues, such as the question of the deputy regency. The cardinal’s gentiluomo also played a role in this process, as he generally advised his employer to pursue “fair play,” the discussion of problems, and open communication.

Actions (login required)

Edit Item