A család mint erőforrás az idősgondozásban

Kocsis, Judit Ilona and Leleszi-Tróbert, Anett Mária (2025) A család mint erőforrás az idősgondozásban. SZÁZADVÉG, 2025 (3). pp. 117-142. ISSN 0237-5206

Preview

Text Szazadveg_2025_03_Oregedo-tarsadalom_117-142.pdf Download (380kB) | Preview

Abstract

Az idősödő társadalmakban a gondozási szükséglet növekedése és a formális ellátórendszerek korlátozott kapacitása egyre nagyobb terhet hárít a családokra. A tanulmány hazai és nemzetközi szakirodalom alapján vizsgálja, milyen szerepet tölt be a család az idősgondozásban, és milyen feltételek mellett maradhat ez a szerepvállalás hosszú távon fenntartható. Elméleti keretként Van Damme és munkatársai gondozási rezsim tipológiája szolgál; Magyarország az alapértelmezett familializmus modelljébe sorolható, ahol az állami gondozási infrastruktúra nem elég fejlett, és a gondozás terhe döntően a családra hárul. A tanulmány bemutatja a családi gondozók helyzetét: a gondozói szerep komoly fizikai és mentális megterheléssel jár, kiégés kockázatával és munkaerőpiaci következményekkel, és e terheket elsősorban a nők viselik. A gondozói tapasztalat ugyanakkor pozitív dimenziókat is hordoz – az érzelmi kötődés, a reciprocitás és a személyes fejlődés fenntartják a szerepvállalást a nehézségek ellenére is. A tanulmány tárgyalja a vidéki gondozók kettős hátrányát, a gondozói reziliencia belső és közösségi forrásait, valamint az időleges tehermentesítés (respite care) bővítésének szükségességét Magyarországon. A záró fejezet egyéni, munkáltatói és szakpolitikai szinten foglalja össze a szakirodalom alapján javasolt támogató intézkedéseket. A tanulmány következtetése: a gondozói erőforrások tudatos védelme és fejlesztése az egész gondozási rendszer fenntarthatóságának alapja. = In ageing societies, growing care needs and the limited capacity of formal care systems place an increasing burden on families. Drawing on Hungarian and international literature, this paper examines the role of the family in elder care and the conditions under which this role can remain sustainable in the long term. The theoretical framework is the care regime typology of Van Damme et al. (2025); Hungary belongs to the default familialism model, characterised by an underdeveloped public care infrastructure and a heavy reliance on family caregivers. The paper describes the situation of family caregivers: the caregiving role entails a significant physical and mental burden, a risk of burnout, and adverse employment consequences—burdens borne primarily by women. At the same time, the caregiving experience also carries positive dimensions—emotional bonds, reciprocity, and personal growth sustain the role even in the face of mounting demands. The paper addresses the double disadvantage faced by rural caregivers, the internal and community sources of caregiver resilience, and the need to expand access to respite care in Hungary. The concluding chapter summarises evidence-based recommendations on the individual, employer, and policy levels. The paper's central conclusion is that deliberately protecting and strengthening caregiver resources is a prerequisite for the sustainability of the care system as a whole.

Actions (login required)

Edit Item