A masseter izom echointenzitása temporomandibularis diszfunkcióban: pilotvizsgálat = Echo intensity of the masseter muscle in temporomandibular disorders: a pilot study

Mihályi, Szilvia and Wágner, Ákos and Vaszilkó, Mihály Tamás and Simonffy, László and Hermann, Péter (2026) A masseter izom echointenzitása temporomandibularis diszfunkcióban: pilotvizsgálat = Echo intensity of the masseter muscle in temporomandibular disorders: a pilot study. ORVOSI HETILAP, 167 (25). pp. 991-996. ISSN 0030-6002

Preview

Text 650-article-p991.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (523kB) | Preview

Abstract

A temporomandibularis diszfunkciók a krónikus orofacialis fájdalom gyakori okai, amelyek diagnosztikája nagyrészt szubjektív tüneteken – például fájdalmon és annak oldaliságán – alapul. A rágóizmok ultrahangvizsgálata eddig elsősorban morfológiai paraméterekre – például az izomvastagság mérésére – fókuszált, amelyek hasznos információt nyújtanak, önmagukban azonban nem minden esetben tükrözik teljes mértékben az izomszövet funkcionális és szerkezeti állapotát. Az echointenzitás kvantitatív meghatározása lehetőséget nyújthat egy objektív, reprodukálható mérőszám bevezetésére, amely alkalmas lehet a strukturális eltérések objektív jellemzésére és a klinikai állapot nyomon követésére. Célkitűzés: A jelen pilotvizsgálat célja a masseter izom echointenzitásának kvantitatív ultrahangvizsgálati elemzése temporomandibularis diszfunkcióban szenvedő fiatal felnőttek körében, különös tekintettel az objektív mérhetőségre és a kétoldali különbségek vizsgálatára. Módszer: Pilotvizsgálatunkba 10 fiatal felnőttet (5 temporomandibularis diszfunkcióval diagnosztizált, 5 kontroll) vontunk be. A temporomandibularis diszfunkció diagnózisának megállapítása a rendellenességek diagnosztikai kritériumai (DC/TMD) alapján történt. A masseter izom bilaterális ultrahangvizsgálata során az echointenzitást standardizált módon, ImageJ szoftver segítségével határoztuk meg. Eredmények: A temporomandibularis diszfunkciós csoport teljes echointenzitása szignifikánsan nagyobb volt a kontrollcsoporthoz képest (65,64 ± 9,87 vs. 50,39 ± 5,68; p = 0,022). Kétoldali szignifikáns különbség nem volt kimutatható. Megbeszélés: Eredményeink arra utalnak, hogy a masseter izom echointenzitása érzékeny lehet az izomszövet szerkezeti változásainak kimutatására temporomandibularis diszfunkcióban. A kétoldali különbség hiánya arra enged következtetni, hogy az izomadaptáció nem feltétlenül korlátozódik a klinikailag domináns oldalra. Következtetés: A masseter izom echointenzitásának kvantitatív ultrahangvizsgálata ígéretes, noninvazív módszer lehet a temporomandibularis diszfunkció objektív jellemzésére. Az echointenzitás mint kvantitatív paraméter hozzájárulhat a diagnosztika objektivizálásához, valamint lehetőséget nyújthat a betegség lefolyásának és a terápiás válasznak a követésére. | Introduction: Temporomandibular disorders are common causes of chronic orofacial pain, and their diagnosis is largely based on subjective symptoms, such as pain and its laterality. Ultrasonographic evaluation of the masticatory muscles has traditionally focused on morphological parameters, such as muscle thickness, which provide valuable information; however, these measures alone may not fully reflect the functional and structural condition of muscle tissue. Quantitative assessment of echo intensity may provide an objective and reproducible metric for characterizing structural changes and monitoring clinical status. Objective: The aim of this pilot study was to quantitatively assess masseter muscle echo intensity using ultrasonogra- phy in young adults with temporomandibular disorders, with particular emphasis on objective measurability and in- ter-side differences. Method: 10 young adults (5 patients with temporomandibular disorders and 5 healthy controls) were included in this pilot study. Diagnosis was established according to the Diagnostic Criteria for Temporomandibular Disorders (DC/TMD). Bilateral ultrasonographic examination of the masseter muscle was performed, and echo intensity was determined in a standardized manner using ImageJ software. Results: Total echo intensity was significantly higher in the temporomandibular disorder group compared to the control group (65.64 ± 9.87 vs. 50.39 ± 5.68; p = 0.022). No statistically significant inter-side difference was de- tected. Discussion: Our findings suggest that masseter muscle echo intensity may be sensitive to structural alterations in tem- poromandibular disorders. The lack of inter-side difference indicates that muscle adaptation may not be limited to the clinically dominant side. Conclusion: Quantitative ultrasonographic assessment of masseter muscle echo intensity may represent a promising non-invasive method for the objective characterization of temporomandibular disorders. As a quantitative parameter, echo intensity may complement symptom-based diagnostics and provide a tool for monitoring disease progression and treatment response.

Actions (login required)

Edit Item