Hangáj kán, a mongol Hangáj-hegység gazdaszelleme és kísérete : Szövegbeli leírások = Textual Descriptions of Khangai Khan, Local Spirit of the Khangai Mountains in Mongolia, and his Retinue

Teleki, Krisztina (2026) Hangáj kán, a mongol Hangáj-hegység gazdaszelleme és kísérete : Szövegbeli leírások = Textual Descriptions of Khangai Khan, Local Spirit of the Khangai Mountains in Mongolia, and his Retinue. TÁVOL-KELETI TANULMÁNYOK, 18 (2). pp. 227-268. ISSN 2060-9655

Preview

Text 07-Teleki_TKT_2026-2_doi.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial. Download (466kB) | Preview

Abstract

A tibetiek és mongolok úgy tartják, hogy a hegységeknek van egy ura, azaz gazdaszelleme, illetve több helyszellem lakik egy vidék hegyeiben, völgyeiben, vizeiben, akik befolyásolni tudják a környék lakosainak életét, a terület időjárását, a jószág és a családok gyarapodást. Tiszteletükre, jóindulatuk elnyerésére időről időre áldozatot kell bemutatni. E felfogás a buddhizmus XVII. századi terjedésével erősödött meg Mongóliában; ekkor alakult ki a közép-nyugat mongóliai Hangáj-hegység (4008 m, 23.014 km2) és különböző vonulatainak, vizeinek buddhista áldozati gyakorlata is. | The Tibetans and Mongolians believe that mountains have a local deity, a “lord of the soil”, and that several local spirits live in the mountains, valleys, and waters of a region. These spirits can influence the lives of the inhabitants, as well as weather conditions and the growth of livestock and families. To respect them and gain their goodwill, offerings must be presented from time to time. This perception was strengthened with the spread of Buddhism in Mongolia in the 17th century, when Buddhist practices also reached the Khangai Mountains (4008 m, 23,014 km²), situated in central-western Mongolia. The highest peak of the Khangai Mountains is Otgontenger (4008 m) in the west, the residence of Vajrapāṇi, the protective deity of the entire mountain range. Another lord of the Khangai Mountains is Khangai Khan (Mong. Qangγai qan, Khangai jalwuu ˂ Tib. hang ka’i / hang kas rgyal po). In 18th-century texts, he appears mainly as a lord of the soil or a regional deity. His veneration became primarily associated with the first monastery in Mongolia, Erdene Zuu Monastery, situated in the eastern part of the Khangai Mountains and founded in 1586, as well as with its founder, Awtai Sain Khan (1554–1588). The cult of Khangai Khan flourished in other parts of the mountain range as well. Over the centuries, several Mongolian monks and Tibetan masters wrote ritual texts in his honour in various genres. A few texts describe Khangai Khan’s palace, appearance, and entourage. Today, the National Library of Mongolia in Ulaanbaatar preserves most of the surviving texts, while others are held in Buddhist monasteries in the Khangai Mountains. A few pictorial depictions of Khangai Khan have also survived. Monks have been researching their own traditions, seeking ritual texts and painted scrolls that they believe fit the traditions of their monasteries. The present article provides a description of Khangai Khan’s celestial palace, appearance, and entourage, along with a philological analysis of ten Tibetan texts. Among the authors are three members of the Shireet Lama reincarnation lineage of Erdene Zuu Monastery, local monks of the Khangai region, and even the Seventh Panchen Lama, who had close connections with local Khalkha aristocrats and monks and thus played an important role in the spread of Buddhism and mountain cults in the Khangai region. A Hangáj-hegység legmagasabb csúcsa a nyugati Otgontenger (4008 m), Vadzsrapáni lakhelye, és az egész hegységnek is ő a legfőbb istensége. A hegység másik ura, Hangáj kán vagy Hangáj király (mong. Qangγai qan, hal. Xangai xan, Xangai ǰalwū ˂ tib. hang ka’i / hang kas rgyal po) a korai, XVII. századi szövegekben elsősorban gazdaszellemként, terület istenségként jelenik meg, s tisztelete elsősorban Mongólia első kolostorához, a Hangáj-hegység keleti részén fekvő, 1586-ban alapított Erdene jū kolostorhoz és az alapító, Awtai Sain kán (1554‒1588) alakjához köthető. Hangáj kán kultusza a Hangáj-hegység más részein is virágzott. A századok során több mongol szerzetes és tibeti mester írt áldozati szöveget tiszteletére különböző műfajokban, melyek közül néhány Hangáj kán palotáját, kinézetét, megjelenési formáit és kíséretét is leírja. E szövegek java ma az ulánbátori Mongol Nemzeti Könyvtárban, más része a Hangáj-hegység kolostoraiban található. Hangáj kán kevés képi ábrázolása, tekercsképe is túlélte az 1937-es kolostorrombolást; többségük múzeumban található, néhány publikálásra került. Tudományos azonosításuk folyik, illetve a szerzetesek is kutatják saját hagyományaikat, keresik az általuk, saját kolostoruk szöveghagyományát, képeit. A jelen tanulmány tíz, tibeti szövegrész filológiai fordításával szemlélteti Hangáj kán palotáját, kinézetét és kíséretét. A szerzők között találjuk az Erdene jū kolostor újjászületési láncolatának három tagját és más, helyi szerzeteseket, valamint a VII. Pancshen lámát, aki a halha nemesekkel és szerzetesekkel való közeli kapcsolata révén a buddhizmus és hegykultusz aktív terjesztőjévé vált a Hangáj régióban.

Actions (login required)

Edit Item