Földből növő bárányok és más csodák : A Római Birodalom kínai szövegekben : a hivatalos történeti krónikákon kívüli irodalom a VI. század előtt = Sheep Emerging from the Ground and Various other Miracles : The Roman Empire in Chinese Sources : Texts beyond the OfÏcial Histories before the 6th Century C.E.

Hoppál, Krisztina and Pap, Melinda and Boros, Gábor Péter (2026) Földből növő bárányok és más csodák : A Római Birodalom kínai szövegekben : a hivatalos történeti krónikákon kívüli irodalom a VI. század előtt = Sheep Emerging from the Ground and Various other Miracles : The Roman Empire in Chinese Sources : Texts beyond the OfÏcial Histories before the 6th Century C.E. TÁVOL-KELETI TANULMÁNYOK, 18 (2). pp. 49-105. ISSN 2060-9655

Preview

Text 02-Hoppal-Pap_Boros_TKT_2026-2_doi.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial. Download (969kB) | Preview

Abstract

A gyakran az ókori Selyemút két végpontjaként kezelt két nagy politikai entitás, Kína és Róma közötti interakciók kutatása már a 19. század óta a tudományos figyelem középpontjában áll. E diskurzus egyik pillére a kínai „Daqin” 大秦(„Nagy Qin”) kifejezés, amelyet gyakran leegyszerűsítő módon a Római Birodalommal azonosítanak. A tudományos kutatások nagy része szinte kizárólag korlátozott számú kínai forrásra, a hivatalos dinasztikus munkákra támaszkodik, figyelmen kívül hagyva a kifejezés összetettségét és a tágabb kontextust, amelyben használták. A gyakran idézett hivatalos történelmi krónikákon kívül ugyanakkor különféle földrajzi leírások, taoista értekezések, enciklopédiák, buddhista szútrák és más, a VI. század előttről származó dokumentumok is tartalmaznak Daqinra vonatkozó részeket. E források elemzése és a Daqinról alkotott képük vizsgálata a jelenlegi kutatásokban továbbra is alulreprezentált. A fenti problémákra reflektálva jelen tanulmány a hivatalos történelmi krónikákon kívüli szövegek első kommentált magyar fordítását és átfogó elemzését közli, elsősorban a VI. század előtti munkákra fókuszálva. Elsődleges célja, hogy rávilágítson a „Daqin” fogalom összetettségére, és bemutassa, hogy a közvetlen császári eliten kívül – ugyanakkor továbbra is a legfelső társadalmi rétegekben – élő kínai társadalmi csoportok milyen elképzeléssel rendelkeztek az ismert világ legnyugatibb pontjáról, azaz Daqinról. A különböző forrástípusok szemelvényeit összegezve tehát megállapítható, hogy Daqinnel kapcsolatban egy összetett, és általánosságban pozitívnak tekinthető birodalomképet vázolnak fel. Ezek az azonosságok részben arra világítanak rá, hogy ezekben a különböző műfajú és korú munkákban egyaránt ismétlődő elemek lehettek a Daqinnel kapcsolatban legelterjedtebb, toposszá szilárdult részletek. Másrészt arra is utalhatnak, hogy a hivatalos történetíró krónikák egyfajta mérceként is funkcionáltak, melyhez az egyéb műfajú források hasonlítani akartak, rendkívül hasonló narratívát eredményezve. Ehhez illeszkedik, hogy a taoista elemekhez hasonlóan a konfuciánus szemlélet mindegyik forrástípusban erőteljesen megmutatkozik. Ezek közös vonása a békés, tökéletesen kormányzott társadalom propagálása, mely részben magyarázatot szolgál Daqin utópisztikus leírására is. Talán mindezzel összefüggésbe hozható, hogy egyes szemelvények a történeti munkákban foglaltak közül csupán a mitikus elemeket emelik ki, általánosságban pedig a dinasztikus munkákban felvázoltnál túlzóbb, rendkívül utópisztikus képet festenek az országról. A sinocentrikus világkép szintén egyértelműen megmutatkozik: a daqinieket például hu 胡barbárokként mutatják be a források, még ha civilizáltságukat ki is emelik. A Kínába küldött, a császár előtt hódoló daqini követségek szintén a sinocentrizmus jellegzetes példái. A Daqin-leírások további fontos eleme a számos egzotikus, különleges termék felsorolása. A hivatalos történetírói munkák részletes terméklistáinál ugyan a nem dinasztikus művek termékfelsorolásai rövidebbek, az egyes termékekre vonatkozó lejegyzéseik azonban jóval részletesebbek. Ezek gyakran a későbbi, Perzsiához köthető szövegekben szó szerint megtalálható adatokat közölnek. Mindez leginkább azzal magyarázható, hogy Daqin a tárgyalt időszakban az egzotikumok és különlegességek származási helyének szimbólumává vált. Ezt a szerepet a 6–8. századtól Perzsia vette át. A fentiek alapján a 6. század előtti kínai forrásokban bemutatott Daqin egy rendkívül összetett, többrétegű jelentéstartalommal rendelkező fogalom, amely sokkal inkább a kínaiak által ismert világ legnyugatabbi pontján elhelyezkedő entitásként értelmezendő, semmint kizárólagosan a Római Birodalomként, annak tényleges földrajzi, politikai és gazdasági jellemzőivel. | The relationship between the two great empires traditionally regarded as the endpoints of the ancient Silk Roads—namely China and Rome—has attracted scholarly attention since the 19th century. One of the central pillars of this discourse is the Chinese term Daqin 大秦 (“Great Qin”), which is often simplistically equated with the Roman Empire. Much of the scholarship relies almost exclusively on a limited group of Chinese sources, namely the ofÏcial dynastic histories, thereby overlooking the complexity of the term and the broader context in which it was used. However, in addition to these frequently cited ofÏcial historical chronicles, various geographical descriptions, Daoist treatises, encyclopaedias, Buddhist sūtras, and other documents dating from before the 6th century also contain passages on Daqin. The analysis of these sources and the study of their perceptions of Daqin remain underrepresented in current research. This study therefore offers the first annotated Hungarian translation and in-depth analysis of texts outside ofÏcial historical chronicles, with particular emphasis on those written before the 6th century. The aim is to shed light on the complexity of the concept of Daqin and to explore how segments of Chinese society beyond the immediate imperial elite—though still within the uppermost social strata—may have imagined the westernmost parts of the known world through a mixture of factual and fictional elements. The main findings show that non-dynastic sources often present narratives similar to those found in dynastic histories, highlighting the authority of dynastic works as a model of knowledge and thus followed by other genres. At the same time, these texts reflect a Sino-centric worldview in which the people of Daqin, despite being described as magnificent both in appearance and conduct, were nevertheless classified as hu 胡, a term used for the ‘barbarian’ tribes living around China’s borders. However, regarding this aspect, different interpretations also emerge. For example, the Daoist text Taijing jinye shendanjing 太清金液神丹經 describes a Chinese merchant’s journey to Daqin, portraying its wealth as superior to the ones of the Middle Kingdom and that Daqin’s king even ridiculed the products presented to him by the Chinese merchant. Additionally, numerous other novelties can be found in the non-dynastic texts. First, the lists of Daqin’s products found in these texts are more detailed and varied than the ones in ofÏcial histories. Second, the descriptions of products associated with Daqin, often resemble those later attributed to Persia, supporting the view that in the first centuries C.E. Daqin functioned as the origin of all mythical goods, a role which was taken over by Persia from the 6th to 8th centuries onwards. Third, what these lists demonstrate is that the products attributed to Daqin fit into a complex Chinese cultural setting, since some of them, such as corals and pearls, were traditional symbols of wealth, and others were part of the Buddhist seven treasures (qi bao 七寶) that carried religious meanings beyond their material value. Finally, the ambiguity surrounding the geographical location of Daqin in these sources suggests that it is best understood not as a clearly defined place, but as a conceptual space characterised by Hellenistic cultural traits and a range of wondrous features; however, it lacks a clear geographical position or the exact way to reach it. This supports the evidence displayed by the Roman-related archaeological finds unearthed in China that the two empires were connected by a complex web of intermediary actors and that their relations fluctuated in terms of frequency and intensity during various periods.

Actions (login required)

Edit Item