A szerb légierő és légvédelem stratégiai diverzifikációja (2022–2025) = Strategic Diversification of the Serbian Air Force and Air Defence (2022–2025)

Zsivity, Tímea (2026) A szerb légierő és légvédelem stratégiai diverzifikációja (2022–2025) = Strategic Diversification of the Serbian Air Force and Air Defence (2022–2025). HADTUDOMÁNYI SZEMLE, 19 (2). pp. 217-228. ISSN 2676-9816

Preview

Text 15_zsivity_217-228_HSZ_2026_2.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (194kB) | Preview

Abstract

Az orosz–ukrán háború generálta fegyverkezési verseny és a nemzetközi szankciós környezet alapvetően átalakította a Nyugat-Balkán biztonsági architektúráját. E kontextusban a tanulmány a szerb légierő és légvédelem képességeinek 2022–2025 közötti alakulását vizsgálja. Az elemzés hipotézise szerint Szerbia – hivatalos katonai semlegességét fenntartva – a geopolitikai túlélés és a gazdasági racionalitás mentén „stratégiai diverzifikációt” hajt végre. Ez a folyamat azonban a haditechnikai kihívásokon túlmutató, közvetlen biztonsági kockázatokat is hordoz. Belgrád haderőfejlesztési stratégiája sajátos technológiai szintézisre törekszik, amely az orosz, kínai és nyugati eredetű rendszerek párhuzamos alkalmazására épül. A beszerzések sokszínűsége azonban jelentős interoperabilitási kihívásokat és rendszerszintű sebezhetőséget okoz. A szerb szakértői körökben e probléma áthidalására két lehetséges elméleti modell rajzolódik ki: a „technológiai szigetek” elvén működő párhuzamos üzemeltetés, illetve egy saját fejlesztés alatt álló, hibrid integrációs megoldás – elsősorban a szerb fejlesztésű „SA cVOJIN” automatizálási rendszer – a rendszerek összekapcsolására. Bár ez a stratégia rövid távon geopolitikai mozgásteret kínál, a logisztikai és kiképzési terhek, illetve a technológiai diverzifikációval járó biztonsági kockázatok hosszú távon a műveleti hatékonyság rovására mehetnek, felértékelve az állomány adaptációs képességét. A tanulmány kvalitatív elemzésre épül, felhasználva a szerb Védelmi Minisztérium jelentéseit, valamint a releváns szakmai portálok (Balkan Security Network, Tango Six) és nemzetközi szervezetek adatait. | The arms race generated by the Russian–Ukrainian war and the evolving international sanctions regime has fundamentally transformed the security architecture of the Western Balkans. In this context, the study examines the development of the capabilities of the Serbian Air Force and Air Defence between 2022 and 2025. The analysis is based on the hypothesis that Serbia – while formally maintaining its military neutrality – is pursuing “strategic diversification” driven by geopolitical survival and economic rationality. However, this process entails direct security risks that go beyond purely military-technical challenges. Belgrade’s force development strategy seeks a specific form of technological synthesis based on the parallel employment of systems of Russian, Chinese, and Western origin.The diversity of acquisitions, however, results in significant interoperability challenges and systemic vulnerabilities. In Serbian expert circles, two main theoretical models have emerged to address this problem: parallel operation based on the principle of “technological islands”, and a domestically developed hybrid integration solution – primarly the Serbian-developed “SA cVOJIN” automation system – to link the systems. While this strategy offers short-term geopolitical room for manoeuvre, the logistical and training burdens, as well as the security risks associated with technological diversification, may in the long run undermine operational effectiveness and increase the importance of personnel adaptability. The study relies on qualitative analysis, drawing on reports of the Serbian Ministry of Defence, as well as data from relevant professional portals (Balkan Security Network, Tango Six) and international organisations.

Actions (login required)

Edit Item