Az irracionális racionalizálása

Mészáros, Ildikó (2026) Az irracionális racionalizálása. LELKIPÁSZTOR, 101 (3). pp. 136-143. ISSN 0133-2821 (nyomtatott), 2786-2585 (online)

Preview

Text 22260-Cikkszovege-88178-1-10-20260317.pdf - Published Version Download (167kB) | Preview

Abstract

Rudolf Otto numinózuselméletének bizonyos elemeit kellő körültekintéssel alkalmazva inspiráló szempontokat tud adni az exegetikai elemzés számára. A közvetlen és egyedi vallási élmények érzékeny, intuitív megközelítése lehetőséget teremt arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a lelki folyamatok, forduló- vagy töréspontok természetébe. A nép belső küzdelmeinek megértése révén világosabbá válhat megnyilvánulásaik sajátos dinamikája, amely szorosabban illeszkedik az Exodus-narratíva eseményeinek ívéhez. Az Exodus 12–40 szakasz exegézise során a numinózus-szempontrendszer alkalmazásával három szint különíthető el az elbeszélés cselekménysorán belül: a primer sík, amely a nép közvetlen tapasztalatait tükröző szövegeket foglalja magában; a szekunder sík, amely e tapasztalatok hagyományozott, közvetett értelmezéseit hordozza; valamint a narratíva síkja, ahol e különböző élmények teológiai üzenetté rendeződnek. Ezért, bár Otto fogalmi kerete új perspektívát kínál a síkok mélyebb összefüggéseinek feltárásához, azokat egységben szükséges szemlélni, hiszen így rajzolódik ki az a komplex kép, amelyet a szerző a fogságban élő vagy hazatérő közösség tanítására, bátorítására és intésére szánt. Az Exodus-narratívában kirajzolódó istenkapcsolat dinamikus, olykor szélsőséges ingadozásokat mutat, állandó formálódáson megy keresztül. Az Ex 34,6–7 verseiben ugyanakkor egy olyan istenkép bontakozik ki, amely irracionális reményt és biztonságot kínál e folyamatos hullámzás közepette. Ebben a kapcsolati dinamikában nemcsak a babiloni fogságból hazatérő nép valósága tükröződik, hanem minden emberi közösség transzcendenshez fűződő kapcsolatának realitása és racionalitása.

Actions (login required)

Edit Item