„Félelemtörvény”-e az európai mesterségesintelligencia-rendelet? = Is the European Artificial Intelligence Regulation a “Law of Fear”?

Ződi, Zsolt (2025) „Félelemtörvény”-e az európai mesterségesintelligencia-rendelet? = Is the European Artificial Intelligence Regulation a “Law of Fear”? SZÁZADVÉG, 5 (4). pp. 91-122. ISSN 0237-5206

Preview

Text Szazadveg_2025_04_szines_netre_20260708-91-122.pdf - Published Version Download (451kB) | Preview

Abstract

Az EU Mesterségesintelligencia-rendeletét (MI-rendelet) mint a „világon első átfogó szabá­lyozását” a mesterséges intelligenciának a sajtó, a jogi szakma és maga az EU bürokrácia is mérföldkőként, egyértelműen pozitív fejleményként ünnepelte. Az eufóriában kissé háttérbe szorultak azok a hangok, amelyek szerint az európai szabályozás inkonzisztens és fragmentált, visszaveti Európa versenyképességét, és túl korai. A dolgozat az utóbbi állásponton van, ezt az álláspontot erősíti. Miért kellett ennyire sietni? Amellett, hogy az EU a GDPR relatív sikere, a „Brüsszel-hatás” miatt szereti világelső szabályozónak látni magát, a jelenségnek van egy mélyebb oka is. Cass Sunstein 2005-ös könyve, a Laws of Fear azzal érvel, hogy a modern demokráciákban a politikai döntéshozók gyakran túlreagálják az időről időre kitörő pánikot, ez a reakció pedig gyakran vezet „félelemtörvényekhez”. Írásomban amellett érvelek, hogy az MI-rendelet sunsteini értelemben vett félelemtörvény: valóban elsietett és túl szigorú, ráadásul nagyobbrészt egy társadalmi szinten jelentkező, bizonyos szempontból politikai természetű szorongás indukálta. A szorongás talán indokolt, de irracionális erővel zúdul rá a mesterséges intelligenciára. Ugyanakkor mivel még nem vagyunk tisztában a technológia valódi kockázataival és főleg azok méretével, a jogszabály megalkotói értelemszerűen néhány elszigetelt korábbi esetből indultak ki. Ezek az esetek azonban korlátozottan alkalmasak arra, hogy egy átfogó szabályozás kiindulópontjai legyenek, három ok miatt is. Először is azért, mert az ezekben az elszigetelt esetekben manifesztálódó veszélyeknek egyike sem kötődik szükségszerűen a mesterséges intelligenciához mint technológiához. Legtöbbjük más technológiák használatával is bekövetkezett volna, illetve „elkövethető” technológia nélkül is, ami nemcsak azt teszi kétségessé, hogy pusztán az MI szabályozásá­val célt lehetne érni, hanem azt is, hogy bármilyen technológiaszabályozással lehetne ellenük küzdeni. Másodszor, az esetek által felvetett problémák mögött régebb óta létező társadalmi szorongások, politikai megosztottságok és társadalmi problémák húzódnak meg, amelyek egy technológia betiltásával és korlátozásával nem oldódnának meg. Végül harmadszor, szemben a klasszikus technológiaszabályozással, amely fizikai, egészségi, termé­szetvédelmi, azaz kvantifikálható és könnyen mérhető kockázatokat próbál minimalizálni, az MI-rendeletet egy sor olyan kontextusfüggő, nem kvantifikálható kockázatot igyekszik kezelni, mint a védett kisebbségek diszkriminációja, vagy a demokráciát és a jogállamiságot fenyegető veszélyek. = The EU Artificial Intelligence Act (AI Act) was hailed as the “world’s first comprehensive regulation” of artificial intelligence by the press, the legal profession and the EU bureaucracy itself, as a milestone and a clearly positive development. The euphoria somewhat overshadowed the voices claiming that the European regulation is inconsistent and fragmented, that it undermines Europe’s competitiveness and that it is too early to act. The study takes the latter view, and this is a contribution to strengthen this position. Why was there such a rush? In addition to the EU liking to see itself as the world’s leading regulator due to the relative success of its GDPR, known as the „Brussels effect”, there is a deeper reason for this phenomenon. Cass Sunstein’s 2005 book, Laws of Fear argues that in modern democracies, policymakers often overreact to occasional panics, and that this overreaction often leads to “laws of fear.” This paper argues that the AI Act is a law of fear in the Sunsteinian sense: indeed, it is hasty and overly restrictive, driven largely by societal and, in some ways, political anxiety. The anxiety may be justified, but it is being unleashed on AI with irrational force. However, since we do not yet know the true risks of the technology, and especially their magnitude, the drafters of the law naturally started from a few isolated previous cases. However, these cases are of limited use as a starting point for comprehensive regulation, for three reasons. Firstly, because none of the dangers manifested in these isolated cases are necessarily linked to AI as a technology. Most of them would have occurred using other technologies, or even without the “perpetrated” technology, which makes it doubtful not only that the goal could be achieved by regulating AI alone, but also that any technology regulation could combat them. Secondly, the problems raised by the cases are rooted in long-standing social anxieties, political divisions, and social problems that will not be solved by banning and restricting one kind of technology. Finally, in contrast to classic technology regulation, which tries to minimize physical, health, environmental, i.e. quantifiable and easily mea­surable risks, the AI Act tries to address a range of context-dependent, non-quantifiable risks, such as discrimination against protected minorities or threats to democracy and the rule of law.

Actions (login required)

Edit Item