Építészmérnökök mint kettős szerepű stakeholderek az előregyártott és szerelt technológiákhoz köthető innovációs értékláncban = Architects and Architectural Engineers as Dual-Role Stakeholders in the Innovation Value Chain of Offsite Construction Technologies

Csernák-Csorba, Klaudia and Tóvölgyi, Sarolta (2026) Építészmérnökök mint kettős szerepű stakeholderek az előregyártott és szerelt technológiákhoz köthető innovációs értékláncban = Architects and Architectural Engineers as Dual-Role Stakeholders in the Innovation Value Chain of Offsite Construction Technologies. VEZETÉSTUDOMÁNY, 57 (7-8). pp. 19-32. ISSN 0133-0179 (nyomtatott); 3057-9376 (online)

Preview

Text BCEVT_2026-07-0819-322Csernak-1.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (952kB) | Preview

Abstract

A tanulmány az előregyártott és szerelt építési technológiákkal szembeni innovációs ellenállást vizsgálja magyar építészmérnök hallgatók és gyakorló építészek körében, akik kettős szerepben egyszerre technológiafelhasználók és -közvetítők. Az innovációs ellenállás elmélete (Innovation Resistance Theory, IRT) alapján hét akadálydimenziót (használati, érték, kockázati, hagyomány, imázs, innovációs és oktatási) azonosítottak a szerzők kvantitatív kérdőívvel (n=109). A reliabilitásvizsgálatok, valamint a Spearman-korrelációk és nem-paraméteres tesztek stabil skálastruktúrát mutattak, és szignifikáns, negatív összefüggést jeleztek az akadályok és az innovációs elfogadás között. Az ellenállás legerősebb prediktorai a legitimációs tényezők (szakértői elérhetőség, megrendelői és hatósági elfogadottság) voltak. A legmagasabb átlagos intenzitás a használati akadályok dimenzióban jelent meg, míg a hagyomány dimenziója mutatta a legnagyobb eltéréseket és szerkezeti jelentőséget. Az oktatási akadályok csoportonkénti eltérései igazolják az építészeti képzés meghatározó szerepét. Az eredmények alapján egy háromszintű integrált kommunikációs modell javasolható, amely a percepciós, interakciós és intézményi mechanizmusokat összekapcsolva támogatja az innovációs ellenállás csökkentését. | This study examines innovation resistance toward off-site construction technologies among Hungarian architecture students and practising architects, who act as dual-role stakeholders, by using building technologies. Based on Innovation Resistance Theory (IRT), seven resistance dimensions (usage, value, risk, tradition, image, innovation-related, and educationrelated) were identified and examined through a quantitative survey (n=109). Reliability tests, Spearman correlations, and nonparametric analyses confirmed a consistent scale structure and revealed negative associations between resistance dimensions and innovation acceptance. Legitimacy-related factors (expert availability, client and regulatory acceptance) emerged as the strongest predictors of innovation resistance. The highest average intensity appeared in the usage dimension, while the tradition dimension showed the greatest heterogeneity and relevance. Differences in educational barriers suggest the formative role of architectural training. The findings support a three-level integrated communication model that links perceptual, interactional, and institutional mechanisms, offering a framework for interpreting and mitigating innovation resistance in the adoption of offsite construction technologies.

Actions (login required)

Edit Item