A tápcsatornai endoszkópia fejlődése = The development of gastrointestinal endoscopy

Papp, János (2026) A tápcsatornai endoszkópia fejlődése = The development of gastrointestinal endoscopy. LEGE ARTIS MEDICINAE, 36 (6-7). pp. 263-270. ISSN 0866-4811

Text 263-270papp-lam35.pdf - Published Version Restricted to Repository staff only until 27 July 2027. Download (6MB)

Abstract

Az első endoszkóp, amely használhatónak bizonyult, Bozzini Lichtleitere volt 1805-ben. Nem sokkal később az eredeti készüléket sok tekintetben módosította Segalas, Desormeaux és mások. A legnehezebb problémának a világítás megoldása bizonyult. Ezek a készülékek főleg a húgyhólyag vizsgálatára voltak alkalmasak. Leiter készített használható cisztoszkópot, és később Mikulitzcal együtt gasztroszkópot és özofagoszkópot. Az Elsnerféle gasztroszkópot Rudolph Schindler módosította, majd néhány évvel később (1932-ben) Wolffal együtt elkészítették az első szemiflexibilis gasztroszkópot. Ezt a műszert széles körben alkalmazták már, és több gasztroenterológus (köztük Schindler és Magyarországon Friedrich) többezer vizsgálatot is végzett, bár sok nehézség adódott, és a vizsgálatnak halálos szövődményei is voltak. Hirschowitz találta fel a száloptikás endoszkópot 1957-ben, megnyitva a lehetőséget a teljes emésztőrendszer endoszkópos vizsgálata és a módszer operatív alkalmazása (polypectomia, sphincterotomia) előtt. McCune végezte az első endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiát 1968-ban, Classen és Kawai pedig az első endoszkópos sphincterotomiát 1974-ben. A videóendoszkópia bevezetése 1988-ban tette lehetővé az emésztőszervi endoszkópia elterjedését világszerte. Az ezt követő fontos módosítások emelték magasabb szintre ezt a vizsgáló módszert. Manapság az endoszkópia és a ultrahangvizsgálat házassága (a komputerizációval egybekötve) új utakat nyit meg a diagnosztikában és a terápiában. | The first endoscope which was useable in the practice was Bozzini’s Lichtleiter in 1805. Not much later a lot of modification of the original concept was introduced by Segalas, Desormeaux and others. The real problem was the adequate illumination. These instruments were suitable mainly for the examination of the bladder. Leiter constructed a usable cystoscop and later together with Mikulitz a gastroscope and an esophagoscope. The Elsner gastroscope was modified by Rudolph Schindler, and some years later (in 1932) Wolf together with Schindler constructed the first semi-flexible gastroscope. This instrument was widespread used, and some gastroenterologists (for example Schindler, but among others Friedrich in Hungary) could make many thousands examinations, however with difficulties and sometimes with fatal complications. Hirschowitz introduced the first fiberoptic endoscope in 1957, opening the possibility before the endoscopic examination of the whole gastrointestinal tract and the operative endoscopic surgery (polypectomy and sphincterotomy). McCune was the first in the field of endoscopic retrograde cholangio-pancreatography (ERCP) in 1968, Classen and Kawai made the first endoscopic sphincterotomy in 1974. The real technical advance, which made possible the worldwide extension of the gastrointestinal endoscopy, was the construction of video-endoscope in 1988. The subsequent introduction of a series of sophisticated modifications resulted in the high level of the gastrointestinal endoscopy. Nowadays the marriage of endoscopy and ultrasonography (together with the computerization) opens new areas in endoscopic diagnosis and therapy.

Actions (login required)

Edit Item