Garden towers as vertical landscape elements for community-based urban food production in Indonesia = Vertikális ültetőtornyok mint függőleges tájelemek a közösségi alapú városi élelmiszer-termelésben Indonéziában

Hadi, Akhmad Arifin and Pratiwi, Prita Indah and Budiarti, Tati and Arifin, Hadi Susilo and Pratiwi, Neviera Khairunnisaa and Alhakim, Muhammad Anbiya (2026) Garden towers as vertical landscape elements for community-based urban food production in Indonesia = Vertikális ültetőtornyok mint függőleges tájelemek a közösségi alapú városi élelmiszer-termelésben Indonéziában. TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK, 24 (1). pp. 55-71. ISSN 1589-4673

Preview

Text 4_Hadi_et_al_24_1_55_71.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (1MB) | Preview

Abstract

Rapid urbanization has reduced the availability of agricultural land and limited access to fresh vegetables in many urban areas, particularly in developing countries. Urban agriculture, including vertical farming systems, has emerged as an adaptive strategy to enhance food availability and strengthen social–ecological resilience in densely populated environments. This study evaluates the performance of a garden tower (GT) system as a vertical landscape element for community-based vegetable production in urban and peri-urban areas of Bogor, Indonesia. The research employed a descriptive–evaluative approach involving 105 GT units distributed to 21 women farmers groups (WFG). The GT system utilized tarpaulin-based cylindrical containers filled with a soil-based growing medium composed of soil, rice husk charcoal, and organic manure. Data were collected through field observations, photographic documentation, online questionnaires, and WhatsApp group communication, focusing on plant growth performance, pest and disease occurrence, container effectiveness, and community participation. The results showed that all GT units were successfully established and produced harvestable vegetables. Tomato (Solanum lycopersicum) exhibited the highest growth success rate (92.59%), while leafy vegetables such as water spinach (Ipomoea aquatica) and bok choy (Brassica rapa) demonstrated rapid growth and frequent harvests. In contrast, red lettuce (Lactuca sativa) and celery (Apium graveolens) showed lower survival rates. Pest and disease incidence in the GT system was comparable to that in conventional vegetable gardens, indicating good integration with local agroecological conditions. Social factors, particularly active participation and collective management by WFG members, were identified as key determinants of system performance and sustainability. The study concludes that the GT system represents a practical and adaptable form of vertical green infrastructure that supports community-based urban food production. By integrating locally available materials, efficient spatial use, and strong social organization, the GT contributes to urban food and nutrition security and offers potential for wider application in rapidly urbanizing landscapes. | A gyors ütemű urbanizáció számos városi térségben – különösen a fejlődő országokban – csökkentette a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek nagyságát, valamint korlátozta a friss zöldségekhez való hozzáférést. A városi mezőgazdaság, beleértve a vertikális termesztőrendszereket is, olyan alkalmazkodási stratégiaként jelent meg, amely hozzájárul az élelmiszer-ellátás javításához, valamint a sűrűn lakott területek társadalmi–ökológiai rezilienciájának erősítéséhez. Jelen tanulmány a Garden Tower (GT) rendszer teljesítményét értékeli mint a közösségi alapú zöldségtermesztést támogató vertikális tájépítészeti elemet az indonéziai Bogor városi és városkörnyéki térségeiben. A kutatás leíró–értékelő megközelítést alkalmazott, amelynek keretében 105 darab GT-egységet osztottak ki 21 Női Gazdálkodói Csoport (Women Farmers Groups, WFG) számára. A GT-rendszer ponyvaalapú, hengeres termesztőedényekből állt, amelyeket talajalapú termesztőközeggel töltöttek fel. A termesztőközeg talaj, rizshéj és szerves trágya keverékéből állt. Az adatgyűjtés terepi megfigyelések, fényképes dokumentáció, online kérdőívek és WhatsApp-csoportokon keresztüli kommunikáció révén történt. Az értékelés a növények növekedési teljesítményére, a kártevők és betegségek előfordulására, a termesztőedények hatékonyságára, valamint a közösségi részvétel mértékére terjedt ki. Az eredmények alapján valamennyi GT-egységet sikeresen telepítették, és mindegyik alkalmas volt betakarítható zöldségek előállítására. A paradicsom (Solanum lycopersicum) mutatta a legmagasabb növekedési sikerességi arányt (92,59%), míg a levélzöldségek – például a vízispenót (Ipomoea aquatica) és a bordás kel (Brassica rapa) – gyors növekedést és gyakori betakarítást tettek lehetővé. Ezzel szemben a vörös saláta (Lactuca sativa) és a zeller (Apium graveolens) alacsonyabb túlélési arányt mutatott. A GT-rendszerben megfigyelt kártevőés betegség-előfordulás hasonló volt a hagyományos zöldségkertekben tapasztaltakhoz, ami arra utal, hogy a rendszer jól illeszkedik a helyi agroökológiai adottságokhoz. A társadalmi tényezők – különösen a WFG-tagok aktív részvétele és a közösségi alapú szervezés – a rendszer működésének és hosszú távú fenntarthatóságának meghatározó elemeinek bizonyultak. A vizsgálat megállapította, hogy a GT-rendszer a vertikális zöld infrastruktúra olyan gyakorlati és rugalmasan alkalmazható formáját képviseli, amely hatékonyan támogatja a közösségi alapú városi élelmiszer-termelést. A helyben rendelkezésre álló anyagok felhasználásának, a térhatékony kialakításnak és az erős közösségi szervezettségnek köszönhetően a GT-rendszer hozzájárul a városi élelmiszer- és táplálkozásbiztonság erősítéséhez, valamint jelentős alkalmazási potenciállal rendelkezik a gyorsan urbanizálódó térségekben.

Actions (login required)

Edit Item