Multilateralizmus, ha kell, de unilateralizmus, ha lehet – Donald J. Trump külpolitikájának kétarcúsága = Multilateralism if Necessary, but Unilateralism if Possible – the Duplicity of Donald J. Trump’s Foreign Policy

Magyarics, Tamás (2026) Multilateralizmus, ha kell, de unilateralizmus, ha lehet – Donald J. Trump külpolitikájának kétarcúsága = Multilateralism if Necessary, but Unilateralism if Possible – the Duplicity of Donald J. Trump’s Foreign Policy. KÜLÜGYI SZEMLE, 25 (2). pp. 20-35. ISSN 1587-9089

Preview

Text 3-Magyarics-Tamas.pdf - Published Version Download (881kB) | Preview

Abstract

Az unilateralizmus és a multilateralizmus mindig is jelen volt – gyakran egy időben – az amerikai külpolitikában. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy az ország külpolitikáját egészen az 1940-es évek végéig alapvetően az első, tehát a nemzetközi intézményi kötöttségektől való tartózkodás jellemezte. A váltás szükségből (by necessity) történt: Washingtona kommunista hatalmakkal szemben a globális érdekeit kizárólag katonai,politikai és gazdasági multilaterális keretek között tudta megvédeni. A hidegháború utáni nemzetközi helyzet új állapotokat és lehetőségeket teremtett az Amerikai Egyesült Államok számára is. A hatalom szóródása, a nagyszámú nem állami szereplő megjelenése, a kommunikációs forradalom, a nemzetközi intézmények gyengülése, valamint az erősen ideológiai töltetű neokonzervatív gondolkodás ismét az unilateralista tendenciákat erősítette. A kivételesség (exceptionalism) mellett megjelent a mentesség (exemptionalism) érzése is; a multilateralizmus a szükségszerűségből választás (bychoice) kérdésévé vált. Donald J. Trump mindkét elnökségét a nemzetközi kapcsolatok realista felfogásához való visszatérés jellemzi, amelyben ahosszabb távú stratégiai gondolkodás helyett az erő, az érdekszférák elhatárolása, valamint a tranzakcionalista unilaterális és multilaterális megközelítések kapnak elsőbbséget. | Unilateralism and multilateralism have always been present in American foreign policy, more often than not, at the same time. However, it is true that the country’s foreign policy was unilateral basically, free from institutional commitments until as late as the 1940s. The shift came by necessity: Washington was able to protect its global interests exclusively within military, political, and economic multilateral framework in opposition to the communist powers. The international scene in the post-Cold War years created new challenges and new opportunities for the U.S. too. The dispersion of power, the appearance of a large number of non-state actors, a revolution in communications, the weakening of international institutions, as well as the heavily ideological neoconservative way of thinking put unilateral tendencies into the foreground again. Exemptionalism appeared alongside traditional exceptionalism; multilateralism became by choice instead of by necessity. The presidencies of Donald J. Trump are characterized by a return to the realist concept of international relations, in which the application of the use of force, the recognition of the spheres of interests, and the transactional unilateral and multilateral approaches enjoy priority over long-term strategic thinking.

Actions (login required)

Edit Item