Kína, az új centrum

Salát, Gergely (2021) Kína, az új centrum. EURÁZSIA SZEMLE, 1 (1). pp. 8-25. ISSN 2939-5445 (nyomtatott); 2786-409X (online)

Preview

Text salat_gergely_kina.pdf - Published Version Download (578kB) | Preview

Abstract

Az elmúlt négy évtized gyors gazdasági fejlődésének köszönhetően Kína a világ egyik politikai-gazdasági pólusává, a többpólusú világrend fontos szereplőjévé vált. Ugyanakkor a kínai fejlődés nemcsak mennyiségi növekedést jelent, az ország a „reform és nyitás” korszakában az értékláncon felfelé lépdelve – a Wallerstein-féle világrendszer-elemzés kategóriáit használva – a perifériáról eljutott a félperifériára, s jó úton van afelé, hogy a centrumnak is része legyen vagy egy új centrummá váljék. Egyes kutatók szerint már most is „kvázi-centrumként” kell tekinteni rá, amely mind a félperifériától, mind a hagyományos magterületektől különbözik. Miközben még mindig jelentős olyan tevékenységet végez, amely a perifériára jellemző – alacsony hozzáadott értékű bérmunka a technológiát meghatározó hagyományos centrumok számára –, bizonyos szegmensekben már a centrumra jellemző szerepet tölt be, élenjáró technológiát alkalmaz, tőkét fektet be, természeti erőforrásokért cserébe ipari termékeket szállít, szabványokat szab meg. Az Övezet és Út kezdeményezés is értelmezhető a centrális pozíció visszanyerésére irányuló kísérletként. Ez a szerep nem új Kína számára, saját régiójában az ország a történelem nagy részében centrális szerepet játszott, csak az elmúlt bő másfél évszázadban szorult a perifériára, illetve a teljes izoláció állapotába, amelyben a nemzetközi munkamegosztásnak semmilyen módon nem volt része. Kína felemelkedése átrendezi a centrum–félperiféria–periféria viszonyokat Eurázsiában és az egész világban, ezzel a jelenlegi világrendszert is jelentősen átalakítja, alternatívát és nagyobb mozgásteret kínálva a jelenlegi centrumokkal szemben. | Thanks to the rapid economic development in the past four decades, China has become one of the global political and economic poles, an important player in a multipolar world order. China’s development is more than quantitative growth, as in the era of ‘reform and opening up’ the country has moved up the value chain, or using the categories of Wallerstein’s world systems analysis, moved from the periphery to the semi-periphery, and is well on its way to become a part of the center or form a new center. According to some researchers, at present it should already be seen as a ‘quasicenter’ that differs from both the semi-peripheral and traditional core areas. While it still carries out significant activities, characteristic to the periphery, such as cheap labor with low added value for traditional centers defining technology, in certain segments it already plays a role more characteristic of centers, uses cutting-edge technology, sets standards, invests capital and supplies industrial products in exchange for natural resources. The Belt and Road Initiative can also be seen as an attempt to regain a central position. This role is not new to China, as in its own region the country has played a central role in much of history, and it was only in the last one and a half century when the country was pushed first to the periphery, then to a state of complete isolation, when it did not take part in the international division of labor. China’s rise will reshape center–semi-periphery–periphery relations in Eurasia and around the world, significantly transforming the current world system, offering an alternative and more room for maneuver to current centers.

Actions (login required)

View Item