Tömeggyilkosság Kőszegen és a „felelősségre vonás”

Pelle, János (2026) Tömeggyilkosság Kőszegen és a „felelősségre vonás”. HURBÁN: EGYÜTTÉLÉS ÖSSZEOMLÁS ÚJRAKEZDÉS, 4 (1). pp. 49-62. ISSN 3004-023X

Preview

Text hurban-2026-1-publikalhato-ja-49-62.pdf - Published Version Download (529kB) | Preview

Abstract

A magyar holokauszt, „második fázisa” 1944 október 15-ével, Szálasi Ferenc hatalomátvételével, kezdődött. Áldozatai a Józsefvárosi pályaudvarról vonaton deportált, illetve gyalogmenetben az osztrák–magyar határ térségébe hajtott zsidók közül kerültek ki. Voltak közöttük Budapestről deportált zsidó nők is, akiket vonaton, illetve gyalogmenetben küldtek oda. A munkaszolgálatosok szörnyű körülmények között építették a „dél-keleti falat” (Südostwall), illetve „birodalmi védőállást” (Reichsschutzstellung), ahogy ezt Hitler még 1944 júliusában elrendelte. Kőszegre mintegy 5000 zsidó férfi került, akiknek mintegy a felét helyben megölték. Ellentétben a kelet-európai népirtó tapasztalatok alapján, német precizitással szervezett népirtással, a magyar holokausztnak ez a periódusa szervezetlen, brutális és sok tekintetben rögtönzött volt. Az áldozatok részben az alultápláltság, a hideg és a kimerültség következtében haltak meg, részben pedig azért, mert a sorkatonákból álló keret, illetve a helybeli lakosság soraiból toborzott őrök agyonverték, illetve agyonlőtték őket. Kőszegen a tábor parancsnoksága tetvetlenítés céljából még egy házilag készített gázkamra-féleséget is felállított, melyben a mérgező gázt az eltetvesedett munkaszolgálatosok ellen is használták. Az antiszemita bűnbakképzés és a cinikus politikai uszítás felszínre hozta és tettekre váltotta a legdurvább és legpusztítóbb emberi ösztönöket, még a nyilvánvaló összeomlás küszöbén is. A teljesen legyengült munkaszolgálatosokat „szelektálták”. Ebben akarata ellenére egy deportált zsidó orvos, dr. Rubányi Imre is közreműködött. Ő volt az egyetlen, akit a tömeggyilkosságért felelősségre vontak. 1945 őszén a Népbíróság első fokon elítélte, majd másodfokon, 1947-ben felmentették. A tanulmány a per dokumentumai és más források alapján készült. | The “second phase” of the Hungarian Holocaust began on October 15, 1944, with the seizure of power by Ferenc Szálasi. Its victims were among the Jews deported by train from Józsefváros Railway Station or marched on foot to the Austro-Hungarian border area. Among them were Jewish women deported from Budapest, who were sent there by train or on foot. The labourers built the “Southeast Wall” (Südostwall) or the “Reich Protection Post” (Reichsschutzstellung) working in terrible conditions, as Hitler had ordered in July 1944. About 5,000 Jewish men were sent to Kőszeg, half of whom were killed on the spot. In contrast to the genocides in Eastern Europe before, which were organised with German precision, this period of the Hungarian Holocaust was disorganised, brutal, and in many ways improvised. The victims died partly from malnutrition, cold, and exhaustion and partly because they were beaten or shot to death by the conscripts and guards recruited from the local population. In Kőszeg, the camp command also set up a kind of gas chamber, in which poisonous gas was used against lice-ridden labourers. Anti-Semitic scapegoating and cynical political incitement brought to the surface and put into action the crudest and most destructive human instincts, even on the verge of obvious collapse. The completely weakened labourers were “selected”. A deported Jewish doctor, Dr Imre Rubányi, also participated in this against his will. He was the only one held responsible for the mass murder. In the autumn of 1945, the People’s Court convicted him in the first instance and then acquitted him in the second instance in 1947. The study drew on court records and other sources.

Actions (login required)

View Item