Jelölésmentes optikai bioszenzorok a sejtadhézió vizsgálatában

Orgovan, Norbert and Székács, Inna and Szabó, Bálint and Horváth, Róbert (2015) Jelölésmentes optikai bioszenzorok a sejtadhézió vizsgálatában. In: XLV. Membrán-Transzport Konferencia.

Preview

Text jelolesmentes_optikai_bioszenzorok_a_sejtadhezio_vizsgalataban.pdf Download (239kB) | Preview

Abstract

A sejtadhézió kulcsfontosságú biológiai jelenség, melynek során egy sejt specifikus receptor-ligandum kapcsolatokon keresztül önmagát egy megfelelő aljzatra vagy másik sejtre kihorgonyozva, sejtvázát aktívan átszervezve kiterül, és felveszi a sejttípusra jellemző morfológiát. Fundamentális jelentőségénél fogva a sejtadhézió minél részletesebb leírása és megértése számos interdiszciplináris tudományág, így például a biofizika, gyógyszertan, vagy az orvos- és anyagtudomány egyik alapvető célja és érdeke. Mindennek ellenére a legtöbb, a területen alkalmazott vizsgálati technika az eredendően dinamikus természetű adhéziót egyetlen időpillanatban vagy rossz időbeli felbontással, tehát hiányosan és szegényesen képes csak karakterizálni. Kivételt képeznek ez alól a jelölésmentes bioszenzorok, melyek felületközeli folyamatok kinetikájának kvázi perturbációmentes követését teszik lehetővé. A sejtadhézió vizsgálatára különösen alkalmasnak bizonyultak az evaneszcens tér-alapú optikai bioszenzorok, mivel i) kizárólag a folyamat szempontjából legrelevánsabb, a tapadási felületként szolgáló sík szenzorhoz legközelebbi ~150 nm-es tartományban érzékenyek, illetve ii) jelük egy integrált jel, mely nem csak az átlagos kontaktterülettől, hanem az azon belüli optikai sűrűségtől is függ, így az adhézió mértékének kiváló mérőszámaként használható. Az újszerű Epic BenchTop nagy áteresztőképességű optikai bioszenzort [1] az elsők között használtuk a sejtahézió tanulmányozására. Első ízben HeLa sejtek adhéziós kinetikájának az adhéziós ligandok felületi sűrűségétől való függését vizsgáltuk. A kiváló minőségű adatokat kinetikai elemzésnek alávetve megállapítottuk, hogy a folyamat sebességi állandója nem függ a ligandsűrűségtől, az adhézió mértéke viszont igen. Az adhéziós receptorok és a ligandum közötti kölcsönhatást egyszerű monovalens kötési folyamatként modelleztük, és az utóbbi adatokat megillesztve meghatároztuk a receptor-ligandum kölcsönhatás disszociációs állandóját. Ez 30 μM-nak adódott, melyet irodalmi adatokkal összevetve reális értéknek találtunk [2]. Bár számos esetben a sejtadhézió kinetikája leírható egy szimmetrikus szigmoiddal, egyre több eredményünk mutat abba az irányba, hogy felületkémiai módosítások vagy egyes kis molekulás hatóanyagokkal történő kezelések hatására a sejtadhézió nem triviális, esetenként pedig még csak nem is monoton kinetikát követ. Mindez tovább hangsúlyozza, hogy a kinetikai adatrögíztés mindenféle sejtes kísérletben alapvető fontosságú lehet.

Actions (login required)

Edit Item