Strukturált textus faktúrákról

Szalai, András (2011) Strukturált textus faktúrákról. Építés - Építészettudomány, 39 (3-4). pp. 197-208. ISSN 0013-9661

Text eptud.39.2011.3-4.4.pdf Restricted to Repository staff only until 30 September 2031. Download (69kB)

Abstract

Moholy-Nagy felfogása szerint a struktúra meghatározza a textúrát és determinálja a faktúra lehetőségeit. A mai építészet faktúradomináns tendenciáinak esztétikája számára azonban mintha ez az egymásra épülés már nem jelentene semmit. Ma a faktúra az, amiből textúra és struktúra is származtatható, s az anyag legfeljebb a megvalósítás időleges korlátait jelöli ki. Esztétikai értelemben mindez a neoavantgárd festészet és a textilművészet korábbi (egyoldalú) viszonyára emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy a mai építészetben, ahol a képzőművészethez hasonlóan az univerzális utópiák dekonstrukciója folyik, már nem elég a puszta esztétikai intenció; filozófiai „belépőre” – kontextusra, reklámszókincsre – is szükség van. S ezt, illetve az ehhez szükséges fogalmakat az építészet elmélete sokszor a legújabb matematikai vagy filozófiai (tér)elméletekben, és többnyire az euklideszi geometrián kívül, véli felfedezni: topológiában, tendológiában, plektikában és másban. Kérdés, hogy az építészet – a konkrét, geometriailag ábrázolt formák megvalósítása esetében – kívül kerülhet-e az euklideszi geometria terén. | The first 20th century definition of the three notions in the title of this conference – “struktúra” (structure), “textúra” (fabric), “faktúra” (handling) – from an architectural and design point of view were given by László Moholy-Nagy. In his definition these notions are in tight relation with the material. Structure is the unchangeable conformation of each material; fabric is an organically arisen surface, epidermis of a material; while handling is the appearance of a creative process carried out on the material, which – Moholy-Nagy says – can be a result of both, natural or artificial forces. In the interpretation of Structuralism, structure is handled independent from the material, as for instance a language, space or society can have a structure. Structuralist architecture however – in its practice mostly – often uses the ideas of structure and construction as synonyms, while hardly dealing with “textúra” (fabric) and “faktúra” (handling). Neo-avant-garde painting and fibre art at the same time focused on fabric (“textúra”) and handling (“faktúra”), and believed to base the renewal of expression on these notions. According to Moholy-Nagy, structure determines fabric as well as the possibilities of handling. For the esthetics of today’s architectural tendencies dominated by handling this determination seems not to have a meaning anymore. Today, handling is the notion of which both fabric and texture can be originated, while the material itself only means temporary limitations in realization. In an esthetical sense it reminds on the former relation between neo-avant-garde painting and textile art. The difference is that in today’s architecture, in which – just as in fine arts in general – deconstruction of universal utopias is in the agenda, plain esthetical intention is not enough; a philosophical introduction – context, branding – is also needed. The vocabulary for this is adopted from mathematical and philosophical theories of space, mostly outside of Euclidean geometry: topology, tendology, plectics, etc. The question is, if architecture can step beyond Eucledian space while realizing geometrically determined, tangible forms.

Actions (login required)

Edit Item