Simon, Mariann (2011) Rozsda-reneszánsz. Építés – Építészettudomány, 39 (3-4). pp. 229-242. ISSN 0013-9661
Text
eptud.39.2011.3-4.7.pdf Restricted to Repository staff only until 30 September 2031. Download (2MB) |
Abstract
A nyolcvanas években a technikai fejlődésben csalódva az építészetteoretikusok és az építészek egy köre a tapintást és tapasztalást igénylő hagyományos anyagokban vélte megtalálni azt az egzisztenciális biztonságot, amit az időbe ágyazottság érzése adhat. Ma az építészetben egyszerre van jelen a hagyományos anyagok érzékeny használata és az új megmunkálási technikák nyújtotta formai és felületi kísérletezés. A tanulmány az „új anyagszerűség” egy sajátos jelenségével foglalkozik: az építéstechnika által a hatvanas években felfedezett és néhány épületen alkalmazott, majd elfeledett corten acél visszatérésével, összevetve az anyag alkalmazásának célját és fogadtatását egykor és most. A technikai optimizmus idején az akkor új anyag alkalmazása mellett elsősorban praktikus érvek, az alacsony karbantartási költségek szóltak. Bár a rozsdás felület melegbarna, a természetet idéző színét is többen pozitívan értékelték, az anyag összhatása miatt az ilyen épületeket csak természeti környezetben tudták elfogadni. A városi rozsdás ház egyértelműen a pusztulás kellemetlen érzetét keltette, ami az anyag építészeti alkalmazását lényegében megszüntette. Az időjárásálló acél az ezredfordulón tért vissza. A jelenséget a tanulmány néhány építészetileg kiemelkedő munka alapján elemzi, kimutatva, hogy – a gyártástechnológia tökéletesítése mellett – a rozsdás időjárásálló acél elfogadását, sőt divattá válását a múlthoz, az időhöz és a technikához való megváltozott viszonyunk magyarázza. | In the 80s a circle of architectural theorists and practicing architects, who were disappointed in the technical development intended to find an existential security, the feeling of being embedded in time in the hapticity of traditional materials. In contemporary architecture we experience the sensitive use of traditional materials together with the new experiments on shapes and surfaces based on recent technologies. The study surveys a special phenomenon of the “new materiality”: it compares the use and reception of the weathering (corten) steel, invented for building industry in the 60s, as it was applied and received at the time of technical optimism and nowadays. During the 60s and 70s the main arguments for the weathering steel were practical. Although the red-brown colour of the rusty surfaces, recalling Nature was appreciated, the material was accepted only in natural environment. The rusty facade in urban fabric associated decay and erosion, unacceptable for the era, which soon expelled this material from architectural praxis. The weathering steel returned to architecture around the millennia. The study analyses this comeback based on some architecturally high quality projects. It concludes that – in addition to improving production technology – our changed relation to the past, to time and to technology are the main reasons which unfold this new acceptance of rusty steel, and which made this material more than acceptable but fashionable.
Item Type: | Article |
---|---|
Subjects: | T Technology / alkalmazott, műszaki tudományok > TH Building construction / mély-és magasépítés N Fine Arts / képzőművészet > NA Architecture / építészet |
Depositing User: | xKatalin xBarta |
Date Deposited: | 22 Dec 2016 13:26 |
Last Modified: | 22 Dec 2016 13:26 |
URI: | http://real.mtak.hu/id/eprint/43874 |
Actions (login required)
Edit Item |