Olasz–magyar építészeti kapcsolatok a két világháború között

Ordasi, Zsuzsa (2010) Olasz–magyar építészeti kapcsolatok a két világháború között. Építés - Építészettudomány, 38 (1-2). pp. 121-149. ISSN 0013-9661

Text eptud.38.2010.1-2.6.pdf Restricted to Repository staff only until 31 March 2030. Download (8MB)

Abstract

A két világháború közötti időszakban intenzív kapcsolat alakult ki Olaszország és Magyarország között az építészet terén is. Ez főképpen a politikai szövetségnek köszönhető, valamint annak, hogy a kultúrát meghatározó személyiségek közül néhányan nem csak a német, hanem az olasz modernitásra is felhívták a figyelmet. A Római Magyar Akadémia (1928) megalapítása számos művész számára lehetőséget adott, hogy állami ösztöndíjjal egy-két évet Rómában töltsön, így az építészek a helyszínen követhették a modern olasz építészet kialakulását és felvirágzását. A két ország építészeinek közvetlen és személyes kapcsolatán kívül (utazások, olasz építészek részvétele kiállításokon és konferenciákon Magyarországon és magyaroké Olaszországban), a magyar építészek a Tér és forma hasábjain, a főszerkesztőnek, Bierbauer Virgilnek köszönhetően rendszeres tájékoztatást kaptak a modern olasz építészet eredményeiről. Az olasz építészeti újságok is beszámoltak a magyar építészek munkáiról, ami elsősorban Bierbauer személyes ismeretségeinek köszönhető, valamint az Olaszországban olasz kollégáikkal közös munkát végző magyar építészeknek (Faludi Jenő, Kovács László, Visontai Miklós, Vedres János). Bár a kapcsolatok kétoldalúak voltak, nem nevezhetők kölcsönösnek: a modern olasz építészet ismerte ugyan a többi ország eredményeit, így a magyart is, saját modern építészetét a több évszázados elvekre támaszkodva belső fejlődés során alakította ki, viszont a magyar építészet a két világháború között és a háborút követő első években, főképpen a középületek és az egyházi épületek terén, erős olasz hatást mutat. | In the field of architecture intensive connection developed between Italy and Hungary in the period between the two World Wars. It was due to the political alliance, and that some personalities determining the culture called attention not only to the German but also to the Italian modernity. The foundation of the Hungarian Academy, Rome (1928) gave possibilities to numerous artists to spend 1–2 years in Rome with scholarship, so the architects could follow the formation and prosperity of the modern Italian architecture on the spot. Apart from the direct and personal connection between the architects of the two countries – travels, participation in exhibitions and conferences in Hungary by Italian architects and in Italy by Hungarians – the Hungarian architects got coverage about the results of the modern Italian architecture on the columns of the periodical “Tér és Forma” thanks to the editor chief Virgil Bierbauer. Also Italian architectural periodicals gave accounts of the pieces of Hungarian architects, which was due to Bierbauer’s personal acquaintance and to Hungarian architects doing collective work with Italian colleagues in Italy (Eugenio Faludi, Laszlo Kovacs, Nicola Visontai, Giovanni Vedres). Although the connections were bilateral, they may not be called mutual: though the modern Italian architecture was acquainted with the results of the other countries, as of Hungary, but its own modern architecture was shaped in the course of internal development depending on more century old principles, on the other hand the Hungarian architecture showed strong Italian effect between the two World Wars and in the first years after it mainly in the field of public and ecclesiastical buildings.

Actions (login required)

Edit Item