Identitáskeresés és arculatteremtés

Simon, Mariann (2004) Identitáskeresés és arculatteremtés. Építés - Építészettudomány, 32 (3-4). pp. 235-252. ISSN 0013-9661

Preview

Text eptud.32.2004.3-4.6.pdf Download (481kB) | Preview

Abstract

A regionalizmus kifejezés a kilencvenes évek fordulóján, a rendszerváltás idején jelent meg a hazai építészeti szóhasználatban. A nemzetközi szakirodalomban ekkor már jó ideje ismert és használt fogalom a nemzeti alapú organikus építészettel szemben alternatív választ kínált a kérdésre: Hogyan őrizzük meg identitásunkat, miközben Európához integrálódunk? A fogalmat bevezető teoretikusok kezdetben nemzetközi példákat és friss hazai épületeket választottak illusztrációként, de később fokozatosan felmutatták e szemléletmód huszadik századi hazai előzményeit: a harmincas-negyvenes évek „másik modernjét”, az ötvenes évek skandináv vonulatát és a hatvanas évek visszafogott modernjét. Az ezredfordulóra összeállt a mesterek és tanítványok történeti folytonossága, de ezt az új identitást sosem nevezték „a” magyar regionalizmusnak, még kevésbé az egyetlen autentikus iránynak. Közben a regionalizmus kifejezés elterjedt a hazai építészeti sajtóban is, többnyire a jól megragadható külső jegyek alapján a kő- és téglaépületekre alkalmazva. A regionalizmusnak ez az értelmezése végül oda vezetett, hogy azt a kortárs magyar építészet releváns kifejezéseként deklarálták. Az arculatteremtés kényszere által félreértelmeződött és elhasználódott egy fogalom, amely eredetileg éppen az ország és nemzet adta határokból kitörve kereste az identitást egy terület és annak kultúrája határain belül.

Actions (login required)

Edit Item