INTÉZMÉNYEK, ESZMÉK ÉS SORSOK A MAGYAR PSZICHOLÓGIA FÉL ÉVSZÁZADÁBAN 1960–2010

Pléh, Csaba (2016) INTÉZMÉNYEK, ESZMÉK ÉS SORSOK A MAGYAR PSZICHOLÓGIA FÉL ÉVSZÁZADÁBAN 1960–2010. MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE, 71. pp. 691-723. ISSN 0025-0279

Preview

Text intezmenyeksorsokamagyarpszichologiaban.pdf Download (280kB) | Preview

Abstract

Magyarország a címben említett fél évszázad során jelentős társadalmi és politikai változásokon ment át. Ezek a változások a pszichológia tekintetében először azt érintették, hogy a diktatórikus rendszer lazulásá- val megjelent a társadalom és humán tudományok és a segítő szakmák egyáltalán való lehetősége, majd a pszichológia sokrétűbbé vált, beleértve alkalmazásait is. Később a rendszerváltás nyomán a pszichológia központi szereplővé vált. Az előadás az intézményi fejleményekre összpontosított, két adattípusra alapozva. Egyrészt a nagygyűlési szimpózium előadásaira, másrészt a publikációk és miniszteriális, egyetemi és egyéb nyilvános dokumentumok elemzésére. A szakmai közönség számára nyilvánvaló szakaszokból indulok ki: 1. A pszichológia újra megjelenése – 1960–1970 2. Terjedés és differenciáció – 1970–1980 3. A pszichológia társadalmi elfogadása együtt az ideológiai ellenőrzés gyengülésével – 1980–1990 4. Differenciáció a politikai demokratizáció idején – 1990–2010 Az első szakaszban kiemelem Kardos Lajos kulcsszerepét az akadémikus, és Mérei Ferencét az alkalmazott pszichológiában. A pszichológusképzésben az 1963-as újraindulást az ötéves programba beillesztett gya- korlati specializáció jellemezte. Ezt egy elméletközpontúbb átszervezés követte az 1970-es években, együtt az alkalmazott lélektanok posztgraduális képzési rendszereinek kialakításával. Ezt a korszakot intenzív másod- diplomás és esti tagozatos képzés kísérte. 1960 és 2010 között az évi néhány tucat diákot s egyetlen egyetemet 7 képzőhely váltotta fel a 3 +2-es Bologna-rendszerben évi 800 alsó és 300 mesterszintű új diákkal. Ezt kísérte a PhD-rendszer kibontakozása. A változások a tanszékek s az oktatói kar kiterjedését eredményezték, intézetek és karok kialakításáig. A kutatás terén az MTA kutatóintézet 1960–1970-es évekbeli átfogó intézetté alakulása mellett az egyete- mi kutatások kiszélesedése fontos változás, mely személyi és szerkezeti tekintetben is máig tart. Jelentős alakító tényező volt az országos kutatási programok megjelenése a pszichológia horizontján is (ún. 6-os főirány és TBZ-kutatás) az 1970-80as években, majd a nemzeti kutatási támogatási rendszer, az OTKA kialakulása. A pszichológiának szakmailag sikeres, de adminisztratívan ingadozó helyzete volt és van e rendszerekben, hol a neveléssel, hol az idegtudománnyal házasodva. A publikációs gyakorlatok először számbeli növekedést mutatnak, gyors nyugatosodással, módszertani fi nomodással, majd elmozdulással a nemzetközi publikálás felé. Az alkalmazott pszichológiának sajátos intézményi hálózatai a különösen érdekesek. Ilyenek a nevelési tanácsadók, az ideggondozók és az iskolapszichológusok. Három évtized alatt a pszichológia mint támoga- tó hivatás általánosan terjed, újjászületik a magyar pszichoanalízis és kialakulnak az alternatív terápiás rendszerek. A „pszichológiai társadalom” felé mozdulást számos társadalmi értékvita kíséri, van azonban intézményes aspektusa is. A mai magyar társadalompolitika jóval kisebb szerepet enged a szocializmus vég- napjaiban kialakult „állami” támogató hálózatoknak és miközben szabályozni törekszik a kompetenciákat, azok működtetését már nem tartja központi társadalmi feladatnak. Differenciálódnak a posztgraduális képző rendszerek, s a köznapi humán szolgáltatásokban versengés alakult ki a pszichológiai, az orvosi és az üzleti-menedzsment terület között.

Actions (login required)

Edit Item