Régészeti talajtani kutatások Perkáta, Forrás-dűlő bronzkori földváron | Geoarchaeological study of the Bronze Age fortified settlement of Perkáta, Forrás-dűlő

Pető, Ákos and Kenéz, Árpád and Reményi, László (2013) Régészeti talajtani kutatások Perkáta, Forrás-dűlő bronzkori földváron | Geoarchaeological study of the Bronze Age fortified settlement of Perkáta, Forrás-dűlő. Agrokémia és Talajtan, 62 (1). pp. 61-80. ISSN 0002-1873

Text agrokem.62.2013.1.5.pdf Restricted to Repository staff only until 30 June 2033. Download (4MB)

Abstract

A Cikolai-vízrendszer vízgyűjtőterülete — szórványos neolitikus (vonaldíszes) megtelepedés után — először a bronzkorban (kb. 2600-900/800 cal BC) népesült be intenzíven, amikor a löszvonulat meredek peremén megjelentek a vatyai kultúra (kb. 2000/1900-1500 cal BC) lelőhelyei. A vizsgálatba vont lelőhely (Forrás-dűlő) a vatyai kultúra eddig ismert több mint 50 erődített telepe közé sorolható (<sc>Kovács</sc>, 1984). Ellentétben a ma már intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló nagy kiterjedésű teleptől, az övárokkal mesterségesen elszigetelt ún. kisvár rész talajtani és geoarchaeológiai jellegzetességei máig érintetlenek, ezáltal alkalmas a terület arra, hogy régészetileg releváns, de környezettörténetileg is fontos talajtani kérdésekre adjunk választ. A földvár ún. kisvár részét térképező talajtani/sekélyföldtani fúrásokkal tártuk fel. A PK07-es fúróponton felvett sekélyföldtani szelvény folyamatos mintasorozatán laboratóriumi méréseket (összes szerves-szén, TOC%; összes foszfortartalom, Pösszes; pH [H₂O, KCl], CaCO₃%, KA), valamint radiokarbon kormeghatározást (AMS 14C) végeztünk.A térképező talajfúrásokkal sikerült mind vertikálisan, mind horizontálisan meghatározni a bronzkori megtelepedési kultúrréteg kiterjedését, valamint a felszíni talajképződmények alapján recens felszíni bolygatásra következtetnünk. A kiszerkesztett kereszt- és hossz-szelvények segítségével láthatóvá vált, hogy a terület külső, kitettebb, és a központi térrésznél meredekebb, kerületén a felhagyás utáni felszínfejlődési folyamatok erodálták az egykori járószintet, illetve az arra települő kultúrréteget. A kisvár központi területén ugyanakkor bolygatatlan állapotban tudtuk feltárni a bronzkori megtelepedési réteget. A földvár rétegrendje négy jól elkülönülő egységre osztható: a recens talajtakaró, illetve annak talajképző alapkőzete; a megtelepedési kultúrréteg; valamint az eredeti alapkőzet. A PK07-es fúróponton 350 cm mély fúrómagján végzett laboratóriumi mérésekkel pontosítottuk a felszíni talajképződmény besorolását, valamint megadtuk a teljes rétegrend talajtani alapadatait. Ennek fényében a felszíni talajtakarót kilúgzott mezőségi talajként határoztuk meg. Az eltemetett megtelepedési kultúrréteg morfológiai és talajfizikai, valamint -kémiai adatai egyértelműen alátámasztották az egykori intenzív bolygatással járó felszínhasználatot. A kultúrréteg anyagán végzett főkomponens elemzés eredményei arra engedtek következtetni, hogy az egységes képet mutató kultúrréteg 190 és 250 cm közötti rétege kevésbé erős, míg a felső 130 és 190 cm közötti rétege intenzívebb emberi bolygatásnak lehetett kitéve.A kultúrrétegből feltárt szervesanyag-maradványokon végzett radiokarbon kormeghatározással a bronzkori megtelepedés és intenzív területhasználat időpontját 1920-1530 cal BC-re lehetett keltezni.A lelőhelyen végzett vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy a hasonló típusú lelőhelyeket — amelyeket a kutatás stratigráfiai adatok hiányában korábban „pszeudó-tellként” értelmezett (KOVÁCS, 1969; BÓNA, 1975) — nemcsak gazdasági és társadalmi szerepük alapján (<sc>Gogâltan</sc>, 2002; P. <sc>Fischl</sc> &amp; <sc>Reményi</sc>, 2013; <sc>Reményi</sc>, 2013), de rétegsoruk alapján is valódi, többrétegű tell településként értékelhetjük. | Following a sparse Neolithic Linear Pottery Culture occupation, the catchment area of the Cikola watershed system was first intensively occupied during the Bronze Age (approx. 2600/2500-900/800 cal BC), when sites of the Vatya culture (approx. 2000/1900-1500 cal BC) appeared along the steep perimeter of the emerging loess ranges of the Danube valley.The archaeological site introduced in present study can be assigned to the fortified settlements of the Vatya culture, of which over fifty are currently known (<sc>Kovács</sc>, 1984). The territory examined within the fortified settlement of Perkáta, Forrás-dűlő is separated by an artificial ditch from the more extended settlement part, which is currently under intensive agricultural utilization. The semi-circular, deep ditch protected the soils and geoarchaeological characteristics of the “small castle”, thereby conserving its usefulness in answering archaeologically and environmentally relevant questions. The present study focused on this smaller unit of the entire site.The area examined at Perkáta, Forrás-dűlő was mapped by means of nine shallow geological corings. Besides the absolute dating (AMS 14C) of the cultural layer at coring point PK07, basic soil scientific measurements (TOC%, Ptotal, pH [H₂O, KCl], CaCO₃%, KA) were performed on samples taken at 10 cm intervals in the reference profile (PK07).Both the spatial and vertical extension of the Bronze Age occupation (cultural) layer could be identified by mapping the site. Based on the cross sections compiled, erosion and the accumulation points of the cultural layer could be identified. The soil measurements helped to clarify the identification of the modern soil formation, while the parameters of the 350 cm deep reference profile facilitated the exact description of each stratigraphical unit. The site consists of 4 major stratigraphical units. The uppermost layer of the site is a partly leached out modern soil formation, which bears the characteristics of chernozem soil development. Besides typical macro-morphological characteristics, such as crumby structure, the presence of crotovinas, dark colour and a diffuse transition between the A and B horizons, the carbonate and organic matter dynamics typical of chernozem soils were also identified. The loose, greyish parent material of the modern soil formation exhibited the characteristics of a well-sorted, airborne dust-like sediment, which most probably sealed the ancient surface of the area due to climatic anomalies. The Bronze Age occupation layer could be identified below the modern soil and its parent material. This layer was characterized by patchy colours, and the presence of daub accumulations, charcoal and burnt soil material, and the micro-lamination of ash layers. The vertical distribution of the total phosphorus content of the cultural layer showed the presence of a varying intensity of human disturbance. The Ptotal value reached a maximum at 2370 mg·kg⁻¹. This was confirmed by the texture parameter (KA), which alternated between sandy loam and clay. Below the cultural layer, which is hypothesised to be the result of the mixing and intensive surface activity of the paleosurface, the base rock of the natural formation was described as a mosaic of sand and loess.Based on the radiocarbon age determination of the charred organic materials recovered from the cultural layer, the occupation time span of the site could be dated to between 1920–1530 cal BC. The results of principal component analysis (PCA) on samples from the PK07 reference profile shed light on the fact that the morphologically homogeneous cultural layer could be divided into two separate stratigraphical sub-units. Human disturbance was probably more intensive in the upper part, between 130 cm and 190 cm, and less intensive in the lower part, between 190 cm and 250 cm.The field observations and laboratory analyses suggest that similar sites, previously regarded as pseudo-tells due to the lack of stratigraphic data (<sc>Kovács</sc>, 1969; <sc>Bóna</sc>, 1975), can be interpreted as genuine tell settlements not only in terms of their social and economic role (<sc>Gogâltan</sc>, 2002; P. <sc>Fischl</sc> &amp; <sc>Reményi</sc>, 2007), but also regarding their stratigraphic properties.

Actions (login required)

Edit Item