A foszfortrágyázás 22 éves utóhatása mészlepedékes csernozjom talajon | The 22-year residual effect of phosphorus fertilization on pseudomyceliar chernozem soil

Csathó, Péter and Kádár, Imre (2013) A foszfortrágyázás 22 éves utóhatása mészlepedékes csernozjom talajon | The 22-year residual effect of phosphorus fertilization on pseudomyceliar chernozem soil. Agrokémia és Talajtan, 62 (1). pp. 99-114. ISSN 0002-1873

Text agrokem.62.2013.1.7.pdf Restricted to Repository staff only until 30 June 2033. Download (1MB)

Abstract

Szabadföldi 22 éves, split-plot elrendezésű, 12 ismétléses P-utóhatás tartamkísérletünket az MTA TAKI Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén — foszforral eredetileg gyengén ellátott mészlepedékes csernozjom talajon — 0, 120, 240, 360, 480, 600 és 720 kg P₂O₅·ha⁻¹ feltöltő P-adagokkal 1972 őszén állítottuk be. A kísérlet első 8 évében őszi búza, a 9. évben köles, a 10–12. években lucerna, a 13. évben tavaszi árpa, a 14–22. években ismét őszi búza szerepelt jelzőnövényként. A kísérlet felépítése lehetőve tette, hogy az 1972 őszén kialakított „régi” P-szinteken (amelyek az utóhatás-kísérletet képezték), a műtrágya-P értékcsökkenését szabatosan megfigyelhessük az idő függvényében. Annak megállapítására, hogy a két-, négy-, hat-, nyolc-... húszéves utóhatás mekkora adagú frissen kiadott szuperfoszfát hatásával egyenértékű — a 12 ismétléses kísérlet párhuzamos parcelláit felhasználva —, a növekvő „régi” P-szinteken 1974-től 1990-ig kétévente 0, 40, 80 és 120 kg P2O5·ha-1 szuperfoszfátadaggal felültrágyáztuk a parcellákat. 1990-re így 36 különböző Pkezeléssel rendelkeztünk, és az ismétlések száma háromra csökkent.A feltöltő P-trágyázást követően négy éven keresztül erőteljesen csökkentek az AL-P-tartalmak, melyet hároméves egyensúly követett ezen a karbonátos, könnyű vályog, a foszfort gyengén megkötő csernozjom talajon. Ezt egy hároméves újabb, de már mérsékeltebb P-fixációs, majd újabb hatéves egyensúlyi szakasz követte.A 240, 480 és 720 kg P2O5·ha⁻¹ adagok utóhatásai négy, hat, illetve nyolc évig biztosítottak kielégítő, nagy termésszinteket lehetővé tevő P-ellátottságot az őszi búzának (1,2–1,5 t·ha-1 terméstöbbletek). Bár egyre alacsonyabb termésszinteken, de a P-trágyázás utóhatása a 9. és 20. évek között is mérhető volt.Az évek során a P-trágyázás utóhatásának „friss” P egyenértéke fokozatosan lecsökkent. A „régi” P-műtrágyázás „felezési ideje”, hatásának felére csökkenése 3–4 évre volt tehető. Mérsékelt övi, kontinentális klíma alatt a korábbi P-trágyázás utóhatásának csökkenését a növényi P-felvétellel és a P-műtrágya megkötődésével magyarázhatjuk.Az idő múlásával a P-mérleg szerint a talajban maradó műtrágya-P egyre kisebb része volt a növény számára felvehető, ill. AL-oldható formában, a vízoldható monokalcium-foszfátoknak egyre kevésbé oldható kalcium-foszfátokká való átalakulása, az egyre erőteljesebb P-megkötődés következtében. A P-műtrágyázás hatékonyságának vizsgálatakor tanulságos lehet a P-műtrágya érvényesülési %-ának ismerete is. A kísérlet 22. éve után az adott 240, 480 és 720 kg P₂O₅·ha⁻¹ P-adag 53, 43 és 36%-a érvényesült a P-kontroll (NK) parcelláknál mért P-felvételen (a talaj természetes P-szolgáltatásán) felül.A P-trágyázási terv készítése során a talaj P-ellátottságára, a foszfor megkötődését befolyásoló talajtulajdonságokra (kötöttség, pH, mészállapot stb.), ill. a Pműtrágya árára is tekintettel kell lennünk. A jelenlegi gazdasági környezetben még a foszfort kevésbé megkötő talajokon sem célszerű 2–3 évnél hosszabb időszakra Pelőretrágyázni. | The 22-year long-term P-exhaustion field experiment was set up in 1972 in a split-plot design with 12 replications on pseudomyceliar chernozem soil with poor original supplies of phosphorus at the Experimental Station of the Institute in Nagyhörcsök, with build-up P rates of 0, 120, 240, 360, 480, 600 and 720 kg P₂O₅·ha⁻¹. The indicator crops were winter wheat in the first 8 years, millet in the 9th year, alfalfa in years 10–12, spring barley in the 13th year and winter wheat again in years 14–22. The design of the experiment made it possible to observe decreases in the efficiency of previous P fertilization over time on the basis of initial “old” P doses applied in autumn 1972, which formed the basis of the experiment on P residual effects. In order to determine the fresh applied superphosphate-equivalency of the two-, four-, six-, eight-... twenty-year residual effects, the increasing “old” P levels in parallel plots in the 12-replication experiment were fertilized every two years from 1974 to 1990 with 0, 40, 80 and 120 kg P₂O₅·ha⁻¹, one “old level in a time. By 1990 there were thus 36 different P treatments, and the number of replications was reduced to three.For four years after the application of build-up rates of P fertilizer, there was an intensive reduction in the AL-P contents, followed by a three-year equilibrium on this calcareous soil, which only weakly bound the P. This was followed by a further three years of more moderate P fixation, and then by another six years of equilibrium.The residual effects of the 240, 480 and 720 kg P₂O₅·ha⁻¹ rates provided satisfactory P supplies ensuring high yields of winter wheat (1.2–1.5 t·ha⁻¹ yield surpluses) for four, six and eight years, respectively. The residual effects of P fertilization could still be detected between the 9th and 20th years, though at lower and lower yield levels.Over the years the “fresh” P equivalency of the previous P application gradually declined. The “half-life” of the “old” P fertilizer, i.e. the time required for its effect to be reduced by half, could be estimated at 3–4 years. In a continental climate in the temperate zone, the decrease in the residual effects of previous P fertilization can be attributed to plant P uptake and to the fixation of P fertilizer in the soil.As time went by, the P balance indicated that an increasingly small proportion of the fertilizer-P remaining in the soil was still available to the plants (i.e. in AL-soluble form) due to the transformation of water-soluble monocalcium phosphates into less soluble calcium phosphates and the more intensive P fixation.When studying the efficiency of P fertilization, a knowledge of the utilization percentage of the P fertilizer could be extremely useful. After the 22^nd year of the experiment, the amount of 53, 43 and 36%, respectively, of the 240, 480 and 720 kg P₂O₅·ha⁻¹ P rates could be detected over and above the P uptake of plants in the P control (NK) plots (the natural P supplies of the soil).When planning P fertilization, attention should be given to the P-supply of the soil, to soil properties influencing P fixation (texture, pH, lime status, etc.) and to the price of P fertilizers. In the present economic climate, it is not advisable to apply P in advance for periods of more than 2–3 years, even on soils with a lower rate of P fixation.

Actions (login required)

Edit Item