Kukorica P-hatásokat befolyásoló tényezők vizsgálata az 1960 és 2000 között publikált hazai szabadföldi kísérletek adatbázisán

Csathó, Péter (2003) Kukorica P-hatásokat befolyásoló tényezők vizsgálata az 1960 és 2000 között publikált hazai szabadföldi kísérletek adatbázisán. Agrokémia és Talajtan, 52 (3-4). pp. 455-472. ISSN 0002-1873

Preview

Text agrokem.52.2003.3-4.15.pdf Download (361kB) | Preview

Abstract

Amennyiben a talajok P-tartalma az agronómiailag indokolt szint fölé emelkedik, ugrásszerűen megnőhet a talajból a felszíni vizekbe, ill. bizonyos körülmények között a felszín alatti vizekbe jutó foszfor mennyisége. A csatornák, patakok, folyók és tavak stb. vizének kritikus szint feletti P-koncentrációja az eutrofizáció felgyorsulásához vezethet.  Az 1960-as évek közepétől a több mint két évtizedes talajgazdagító P-trágyázás (+20 és +40 kg/ha P2O5 többletek) következtében rohamosan javulni kezdett talajaink P-ellátottsága és az 1990-es évek elejére a szántóterület mintegy 2/3-a foszforral jól, vagy igen jól (túlzottan) ellátottá vált. 1990-tol kezdodoen a hazai P-mérlegek erősen negatívak, évi -10 és -20 kg/ha P2O5-hiányt mutatnak. A fejlett nyugat-európai országokban ma is erősen pozitívak a P-mérlegek. Annak ellenére, hogy a megnövekedett P-tartalmú talajok fokozott környezeti kockázatot jelentenek, hazánkban mind a mai napig az indokoltnál jóval kevesebb kutatás irányult a környezetvédelmi célú P-talajvizsgálatok hazai adaptációjára.  A kérdéskör vizsgálata azért is kiemelten fontos, mivel Magyarország EU-csatlakozásának előfeltételeként, a városok szennyvíztisztítása megvalósul, felszíni vizeink pontszerű P-terhelése ily módon jelentősen csökken, másrészt nagyobb hangsúlyt kapnak a legnagyobb diffúz szennyező forrás, a mezőgazdasági eredetű P-terhelés csökkentésének lehetőségei. A P-megkötődés mértéke talajonként különböző lehet. Mivel a szorpciós folyamat az agyagfrakcióhoz és az oxid-hidroxid frakciókhoz köthető, a P-fixáció a nagy agyagtartalmú talajokban erőteljesebb. Ennek megfelelően, a szervetlen kolloidokban szegény talajok P-megkötése gyenge. Általában véve, a 6,0 és 6,5 közötti pH(H2O)-értékek mellett legkisebb a P-megkötődés. Erősen savanyú talajokon alacsony oldékonyságú Fe- és Al-foszfátok (strengit, variscit), erősen meszes talajokon a szintén gyenge oldékonyságú Ca-foszfát vegyületek (oktokalcium-foszfát, hidroxiapatit, fluorapatit) képződése jelzi az erőteljes P-megkötődést.  Az összes P-terhelésből a mezőgazdasági terhelés részarányát 39 %-ra becsülik Dániában, 54 %-ra Norvégiában, 73 %-ra Svédországban, és 79 %-ra Finnországban. Becslések szerint Magyarországon 10 % az agrár P-terhelés aránya. Ez utóbbinak oka a lakossági terhelés rendkívül magas részaránya, a szennyvizeknek kezelés nélküli, közvetlen felszíni vizekbe való vezetése.  A kutatóknak, talajvizsgáló laboratóriumoknak erőfeszítéseket kell tenniük a könnyen oldható P-tartalmak, az értéküket befolyásoló talajtulajdonságok (pH, mészállapot, talaj fizikai félesége, szervesanyag-tartalom stb.) minél pontosabb meghatározására, a kalibráció minél pontosabb elvégzésére.  A talaj könnyen oldható P-tartalmát az egyéb információkkal együtt (talajerózió, felszíni elfolyás, P-adag, és P-kijuttatás módja stb.) figyelembe kell venni a potenciális P-terhelés becslésekor.

Actions (login required)

Edit Item