Tápanyagellátás hatása az olajlen termésére, minőségére és elemfelvételére

Kádár, Imre and Lukács, Dánielné and László, Sándorné (2004) Tápanyagellátás hatása az olajlen termésére, minőségére és elemfelvételére. Agrokémia és Talajtan, 53 (1-2). pp. 55-74. ISSN 0002-1873

Preview

Text agrokem.53.2004.1-2.5.pdf Download (191kB) | Preview

Abstract

Karbonátos csernozjom vályogtalajon, egy műtrágyázási tartamkísérlet 14. évében vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását az olajlen (Szegedi-43 fajta) magtermésének olajtartalmára, zsírsavösszetételére, ásványi elemtartalmára és elemfelvételére. A termőhely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 5% CaCO3-ot és 20% agyagot tartalmazott. A talaj oldható K, Mg, Mn és Cu elemekkel közepesen, P és Zn elemekkel gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést × 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A főbb eredmények és következtetések: - Ezen a káliummal közepesen, foszforral gyengén ellátott termőhelyen a P- és K-műtrágyázás érdemi terméstöbbleteket nem eredményezett. Optimális N-adagnak a 100 kg N/ha/év bizonyult. A 140-150 mg/kg ammónium-laktát (AL) oldható P2O5-tartalom, ill. 100 kg/ha/év N-trágyázás felett, az együttes NP-túlsúlyos kezelésekben az olajtartalom 3%-kal, a magtermés 25-30%-kal és az olajhozam 30-40%-kal csökkent. - A magtermés 1,2-2,0 t/ha, az olaj 38-41%, az olajhozam 453-789 kg/ha minimális (NP-túltrágyázás) és maximális értékeket mutatott a kezeléstől függően. A mag olajában átlagosan 3,8% sztearinsav, 6,6% palmitinsav, 13,2% linolsav, 21,4% olajsav és 54,9% linolensav képződött. A P-ellátás növelte, a N-trágyázás igazolhatóan mérsékelte a linolsav mennyiségét. Ellentétes irányú, de hasonló mértékű (4% körüli) változás állt be az olajsavtartalomban, azaz módosult a meghatározó linolensav/olajsav aránya. Igazolhatóan 10%-kal csökkent a linolsav mennyisége is az NP-túlsúlyos magban. - Az NP-túltrágyázás 10-12%-kal növelte a hulladék, ill. csökkentette a tiszta anyag mennyiségét a magtermésben. A csírázott magban 4-5%-kal igazolhatóan mérséklődött az ép csírák, ill. hasonló mértékben emelkedett a ki nem kelt rothadt csírák mennyisége. - Az extrém NP-túlsúlyos parcellákon nagyságrenddel nőtt a gyomborítottság és 20-30-szorosára emelkedett a hajtásokba épült makroelemek tömege. A K- 2-60, N- 2-34, Ca- 2-40, Mg- 0,3-6,8 és P-tartalom 0,2-4,3 kg/ha mennyiséget tett ki. A gyomok érdemi konkurensei lehetnek az olajlennek a talaj felvehető tápelemkészletének hasznosításában is. - A virágzás előtt vett hajtásban a 2,5-3,5% N-, 0,30-0,45% P- és 1,5-2,5% K-koncentráció, ill. 8-10 N/P, 6-8 K/P és 1-2 N/K körüli arány lehet kívánatos, melyhez a termés, ill. olajhozam maximumai kötődtek. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a szaktanácsadás számára.  - A föld feletti betakarított termésbe aratáskor maximálisan 107 kg N, 44 kg K (53 kg K2O), 31 kg Ca, 9 kg Mg, 27 kg P (62 kg P2O5), 1-2 kg Na, 900 g Fe, 264 g Mn, 79 g Zn és 16 g Cu épült be. A fajlagos, azaz 1 t mag + a hozzá tartozó melléktermés (szár és tok) elemigénye az alábbi volt a kísérlet átlagában: 59 kg N, 32 kg P2O5, 26 kg K2O, 25 kg CaO, 8 kg MgO, 1,2 kg Na, 0,5 kg Fe, 135 g Mn, 45 g Zn, 9 g Cu. A szár + tok/magtermés aránya 1,63, a szár + tok + gyökér/mag aránya 1,93 volt átlagosan.

Actions (login required)

Edit Item