A talajok vízellátottságának hatása a gazdasági növények vízigényének alakulására

Varga-Haszonits, Zoltán and Varga, Zoltán and Lantos, Zsuzsanna and Enzsölné Gerencsér, Erzsébet and Milics, Gábor (2008) A talajok vízellátottságának hatása a gazdasági növények vízigényének alakulására. Agrokémia és Talajtan, 57 (1). pp. 7-20. ISSN 0002-1873

Text agrokem.57.2008.1.2.pdf Restricted to Repository staff only until 30 June 2028. Download (935kB)

Abstract

A növények életfeltételeit és termesztési lehetőségeit adott helyen alapvetően befolyásolják a meteorológiai viszonyok. Ezek között kiemelt jelentőséggel bírnak az egymással is sokrétű kölcsönhatásban álló energia- és vízellátottsági viszonyok. E tanulmányban a nagyobb változékonyságot mutató nedvességi viszonyok alakulásában megnyilvánuló törvényszerűségeket elemeztük a Nyugat-magyarországi Egyetem mosonmagyaróvári Matematika, Fizika és Informatikai Intézetének Meteorológiai Csoportja által létrehozott agroklimatológiai adatbank 1951 és 2000 közötti napi meteorológiai adatai és az adott növény tenyészidőszakára vonatkozó növényi adatok segítségével.Hazánkban a növénytermesztés a termőterület több mint 80%-án természetes csapadékviszonyok mellett történik. Az elmúlt 50 év adatai alapján végzett agroklimatológiai elemzéssel azt vizsgáltuk, hogy ilyen körülmények között hogyan alakul a növények vízigénye. A növényeknek a vízzel kapcsolatos igénye kétféle formában jut kifejezésre, igényelnek egy statikai vízigénynek nevezhető talajnedvesség-mennyiséget és egy dinamikai vízigényként definiálható, párolgást kiszolgáló mennyiséget.A relatív talajnedvesség adatai lehetőséget adnak arra, hogy az évet a talajnedvesség szempontjából különböző szakaszokra osszuk. A legmagasabb talajnedvesség értékekkel a téli hónapok rendelkeznek. Ekkor hull ugyan a legkevesebb csapadék hazánkban, azonban a párolgás olyan kevés, hogy a csapadék szinte teljes egészében felhalmozódik a talajban. Ha a csapadék fagyott talajra esik, vagy hó formájában hull, akkor a télvégi olvadás során kerül a talajba, ezért február hónapban a legmagasabb a talaj nedvességtartalma. A tavaszi hónapokban fokozatosan növekszik a lehullott csapadék mennyisége egészen a júniusi csapadékmaximumig, azonban fokozottabb mértékben nő a párolgás, ezért a talaj nedvességtartalma lassan csökken. Július, augusztus és szeptember hónapokban a legalacsonyabb a talaj nedvességtartalma. Ekkor a csapadék jelentős része nyári záporok formájában hull le, amelyet a meleg miatt erőteljes párolgás követ, amelyben már a kifejlett levélfelülettel rendelkező növényzet is jelentős részt vállal. Ezért ebben az időszakban a legkevesebb a talajban a nedvesség. Október és november hónapokban a fokozatos lehűlés által lecsökkentett párolgás miatt és a csapadék másod-maximuma következtében ismét megkezdődik a talajban a nedvesség lassú felhalmozódása.Hazánkban tehát a vegetációs időszakban a tavaszi hónapok vízellátása látszik kedvezőnek, a július–szeptemberi időszak pedig kedvezőtlennek a növényi életfolyamatok szempontjából.A területi különbségeket elemezve azt találtuk, hogy míg az Alföld jelentős részén a kritikusnak tekinthető 50% alá süllyed egy átlagos év legszárazabb időszakában a talajnedvesség, addig a legnedvesebb nyugat-dunántúli térségben még ezen időszakban is kedvező értékekre lehet számítani. Számszerűsítettük a párolgási vízigényt is. A tényleges párolgás a 20. század második felében csökkenő tendenciát mutatott. A csökkenés 10 évenként 6 mm-t tett ki, ami az elmúlt 50 év alatt 30 mm-es csökkenést jelentett. Ha ez a tendencia tovább folytatódik, akkor fokozódik az öntözés jelentő sége a növénytermesztésben.

Actions (login required)

Edit Item