„Kakucs—Turján mögött” bronzkori lelőhelyen végzett régészeti talaj-mikromorfológiai és talajtani vizsgálatok eredményei

Kovács, Gabriella and Kulcsár, Gabriella and Serlegi, Gábor and Jaeger, Mateusz and Taylor, Nicole and Pető, Ákos (2017) „Kakucs—Turján mögött” bronzkori lelőhelyen végzett régészeti talaj-mikromorfológiai és talajtani vizsgálatok eredményei. Agrokémia és Talajtan, 66 (1). pp. 35-60. ISSN 0002-1873

Preview

Text 0088.2017.66.1.3.pdf Download (3MB) | Preview

Abstract

A Kiskunsági homokhát, a Pesti hordalékkúp-síkság, illetve a Pilis—Alpári homokhát találkozásánál az ócsai Turjánvidék szomszédságában található Kakucs—Turján mögött lelőhely a Kárpát-medence középső bronzkorában (ca. 2000/1900–1500/1450 cal BC) a Vatya-kultúra népességének egyik jellegzetes települése volt. A területen több talajtani módszer együttes alkalmazásával lehetőség nyílt arra, hogy feltérképezzük a bronzkori település talajtani, sekélyföldtani viszonyait, illetve a régészeti lelőhely fejlődéstörténetének, tafonómiájának egyes részleteit rekonstruáljuk. A talajtani térképező fúrások eszközének segítségével a fedő talajképződmény alatt meghatároztuk az antropogén hatásra fejlődött és módosult talajok, valamint üledékek vertikális és horizontális kiterjedését. Ennek keretében nem csak a hármas tagolású lelőhely kerítőárkainak betöltését, hanem az épületobjektumok által megjelenített megtelepedési és pusztulási rétegeket is vizsgáltuk. A pusztulási rétegként meghatározott K₁ réteg magas patics- és faszéntartalmával ellentétben az alatt elhelyezkedő — minden valószínűség szerint az eredeti megtelepedési szintet megjelenítő — K₂ réteg kevesebb antropogén szemcsét tartalmazott. Kakucs—Turján mögött bronzkori lelőhelyen végzett régészeti talaj mikromorfológiai megfigyelések arra utalnak, hogy a K1 rétegben régészeti módszerekkel meghatározott két feltételezett padló szint közül egyik sem in situ helyzetű. Bár mindkét esetben megfigyelhetők padlótöredék-darabok, ezek nagy valószínűséggel áthalmozott formában vannak jelen. Ezt támasztja alá a T4-es vékonycsiszolati mintában az égetetlen padló töredékek jelenléte, amelyek tetején égetetlen talajos jellegű betöltés és égett patics található (T3). A patics körül nincs nyoma égésnek, így az is áthalmozott anyag. A korábban padlóként meghatározott rétegtani egységek (T6 ‘c’ és T7 ‘a’) ugyancsak nem in situ, hanem áthalmozott anyagként definiálhatóak. A megfigyelések arra utalnak, hogy legalább kétféle padló típussal számolhatunk a lelőhelyen. Az egyik egy igen finom szerkezetű, kifejezetten meszes, a másik pedig homokos vályog alapanyagú. Ebből az anyaghasználat, építéstechnika, ezzel együtt pedig esetlegesen a helyhasználat különbözőségére következtethetünk. Az antropogén eredetű összetevők aránya alacsony. Talán ez is annak a jele, hogy nem egy in situ házzal/épülettel, hanem annak áthalmozott maradványaival van dolgunk. Az antropogén eredetű mikro-maradványok a mindennapi élethez kapcsolhatók (pl. hamu, faszén — égetés; csont — élelem, ételkészítés; kerámia — tárolás, fazekasság). Az elemzett vékonycsiszolatok az anyagok folyamatos áthalmozását mutatják, ami intenzív emberi jelenlétre utal. A vékonycsiszolatokban megfigyelt, a telepen zajló anyagmozgatás, áthalmozás mértékével kapcsolatban általánosítani nem lehet. A mintázott profil azonban jól mutatja a szándékos anyagmozgatást, áthalmozást, mely a mintázás helyén sem egyszeri esemény. A padlók esetében régészetileg is bizonytalan interpretációt („feltételezett padló”) szándékoztunk megerősíteni vagy elvetni. A terepi megfigyelések szerint valószínűsíthető volt a mintázott helyen padlók megléte, melyek nem őrződtek meg minden kétséget kizáróan. A vékonycsiszolatok megfigyelései igazolták a padlók (pontosabban padló alapanyagok) meglétét, hisz valóban padló anyag került lerakásra, de ezek vélhetően nem elsődleges, azaz kialakításuk pozíciójában voltak jelen. „Bolygatatlan” padló töredéket csupán a T2-es mintában találtunk. Bár mintázáskor itt nem rögzítettük padló jelenlétét, mind az ásatási dokumentáció mind pedig a mikroszkópos megfigyelés azt mutatja, hogy in situ padlót találtunk. A homokos/homokos vályog szerkezetnek köszönhetően a szerves (növényi) anyagok megőrződése igen rossz. Gyakorlatilag nincsenek jelen a mintákban, így ezekkel kapcsoltban nem állt módunkban megfigyeléseket tenni. Az intenzív emberi jelenlét az egész lelőhelyen megfigyelhető, melyet a fúrások során tapasztalt változó vastagságú kultúrréteg is mutat. A telep egyes részein anyagok halmozódtak fel, kerültek lerakásra, míg máshol ilyen jellegű tevékenység nem figyelhető meg, sekélyebb üledékréteget hátrahagyva. Mind a talajfúrások, mind pedig a vékonycsiszolatok elemzése alapján a lelőhelyképződés a következőképen vázolható: <list list-type="order"> Eredeti természeti környezet Emberi megtelepedés Az eredeti/eltemetett talaj felszínének modifikációja, mely nem drasztikus, hanem folyamatos. Folyamatos emberi behatás (házak építése, mindennapi tevékenység következtében kialakuló anyagok felhalmozódása (kerámia, patics, csont, hamu stb.), anyagok áthalmozása). Telep el/felhagyása, a telep pusztulása, eltemetődése Recens talajfejlődés | The ‘behind Kakucs—Turján’ site is located at the junction of the Kiskunsági sand, the Pest alluvial plain and the Pilis—Alpári sand, in the neighbourhood of Turjánvidék in Ócsa. The site is one of the typical settlements of the Vatya Culture found in the Carpathian Basin during the Middle Bronze Age (approx. 2000 / 1900-1500 / 1450 cal BC). A survey of the soil and of the shallow geology of the Bronze Age settlement became possible using a combination of various soil science methods. A partial reconstruction of the site formation processes and the specification of certain taphonomical details were also achieved. The vertical and horizontal expansion of the buried anthropogenic sediment and the prehistoric anthrosol could be determined by shallow geological drilling. With the aid of the soil corings not only the infill of the surrounding ditches of the tripartite site, but also the phases of the settling process and the decay of the latter could be investigated. Layer K1 (identified as the layer of decay) contained large amounts of daub and charcoal, in contrast to layer K2, which is considered to be the layer where settling commenced and which contained lower amounts of anthropogenic components. The thin-section soil micro-morphological observations at the ‘behind Kakucs—Turján’ Bronze Age settlement suggest that neither of the two floors previously assumed to belong to layer K1 are in situ. Although fragments of flooring could be identified in both cases, they are now considered to be the results of secondary deposition. This hypothesis is supported by the presence of unburnt floor fragments in sample T4, which were covered by soil-like infill with burnt daub (T3) on top. Since no sign of in situ burning can be detected around the burnt daub, it can only be the result of secondary deposition. The younger of the previously assumed floors (T6 ‘c’ and T7 ‘a’) is not in situ either. This layer also seems to be the result of secondary deposition. Although no in situ floor could be identified, the results show that different types of materials were used during the preparation of the floors. One of them is very fine and highly calcareous, while the other one is a sandy loam type. This could indicate the deliberate choice of a specific building material or might be related to differences in building techniques. Furthermore, it might reflect differences in the use of space. There are very few anthropogenic components in the samples, also suggesting the presence of secondarily deposited building materials rather than in situ floors/remnants of buildings. The anthropogenic micro-fragments found are all related to everyday life (i.e. ash and charcoal — fires; bone — food, food preparation; ceramics — storage, pottery). The analysed samples show the continuous reworking of the various materials, suggesting intensive human activity. Due to the sandy/sandy loam type soil of the area, very little organic (plant) matter has been preserved, and is virtually absent from the thin sections investigated. Intensive human effect can be traced throughout the settlement, which is also proved by the results of the soil coring (varied thickness and composition of the cultural layer). Some parts of the site show sediment accumulation and intentional deposition, while other areas show no sign of such action leaving a shallow sediment layer behind. Based on the analysis of soil drillings and thin sections, the site formation can be outlined as follows: <list list-type="order"> Original natural environment Human settling Surface modification of the original/buried soil, which is not drastic but continuous. Continuous human impact (construction of houses, accumulation of materials arising from everyday activities (ceramics, daub, bone, ash, etc.), re-deposition of materials). Abandonment, destruction, burial of the settlement Recent soil development

Actions (login required)

Edit Item