Hidraulikus vezetőképesség mérési és becslési eredmények összehasonlítása homoktalajra

Fodor, Nándor and Blaskó, Lajos and Éri, László and Rajkai, Kálmán (2009) Hidraulikus vezetőképesség mérési és becslési eredmények összehasonlítása homoktalajra. Agrokémia és Talajtan, 58 (2). pp. 369-380. ISSN 0002-1873

Text agrokem.58.2009.2.15.pdf Restricted to Repository staff only until 31 December 2029. Download (255kB)

Abstract

A hidrológiai, a növénytermesztési és az ökológiai rendszermodellek egyik fontos bemenő paramétere a vízzel telített talaj vízvezető képessége (KS). Mivel a rendszer működését „szimuláló” modellt paramétereinek megfelelő beállításával „igazítják” a modellezendő rendszerhez, a paraméterek értékeinek megadása, különösen a nagy variabilitású paraméterek jellemző értékének megválasztása, kiemelt jelentőségű. A telítési hidraulikus vezetőképesség a talajok egyik legnagyobb variabilitású paramétere. Ezért célszerű a modellezendő talajon mért érték használata. Gyakran megfogalmazódik az a kritika, hogy a szabványos, laboratóriumi, 100 cm³-es mintán mért vízvezető képesség eredménye nem reprezentálja a megmintázott talajréteg vízgazdálkodási tulajdonságát, mivel a minta térfogata túl kicsi. A telítési, illetve telítés közeli hidraulikus vezetőképesség-érték (KS , illetve KFS) meghatározására több laboratóriumi és terepi módszert dolgoztak ki. Három fő módszertani csoport 11 eljárását hasonlítottuk össze az őrbottyáni karbonátos homoktalaj KS -, illetve KFS-értékének meghatározására: négy terepi, három laboratóriumi, valamint négy becslőeljárás eredményeit. A laboratóriumi mérések egyike a hazánkban újnak számító, ún. „kéreg módszer”, amellyel a kb. 5500 cm³-es talajminta KS-értékét határozzuk meg. Az öt ismétlésben végzett mérések és becslések vezetőképesség-értékeinek átlagértéke 26 és 126 cm·nap-1 között változott. Kilenc eljárás KS-értéke 68 és 94 cm·nap-1 közé esett, míg egy mérés és egy becslőeljárásé ennél jóval nagyobb, illetve jóval kisebb KS-értékű volt. Az új, „kéreg” módszer kimutatta, hogy a makropórus-áramlás nem jellemző erre a talajra. Feltételezve, hogy a talajgenetikai szint vastagságához közelebb álló 20 cm magas, 5500 cm³-es mintákon mért hidraulikus vezetőképesség a genetikai talajréteg vezetőképességét kisebb eltéréssel közelíti, mint az 5 cm magas, 100 cm3-es mintákon mértek, megállapíthatjuk, hogy a szabványos, kispatronos mintákon mért értékek az őrbottyáni homoktalajon jól reprezentálják a talaj KS-értékét abban az esetben, ha a mérési eredményt jelentősen befolyásoló falhatást kiküszöböljük. A vizsgált terepi mérési módszerek és az egyszerűen mérhető talajjellemzőkkel becslő eljárások – egy kivétellel – jól közelítették a homoktalaj nagypatronos telítési vízvezető képességét.

Actions (login required)

Edit Item