Az erózió, az erózió-veszélyeztetettség és a területhasznosítás kapcsolata mezőföldi területen

Szatmári, Gábor and Barta, Károly (2012) Az erózió, az erózió-veszélyeztetettség és a területhasznosítás kapcsolata mezőföldi területen. Agrokémia és Talajtan, 61 (1). pp. 41-56. ISSN 0002-1873

Text agrokem.60.2012.1.4.pdf Restricted to Repository staff only until 30 June 2032. Download (1MB)

Abstract

Munkánkban egy mezőföldi, döntően szántóföldi hasznosítású területen vizsgáltuk a vízerózió előfordulását, illetve a területhasznosítás és a potenciális erózióveszély egymáshoz való viszonyát. Az Előszállástól DNy-ra elhelyezkedő területet löszön kialakult mészlepedékes csernozjomok, a szélesebb völgytalpakon réti csernozjomok fedik, de a vízerózió bizonyítékaként a meredek völgyoldalakban földes kopárokat, illetve a lejtők alján lejtőhordalék talajokat találunk. A terület 1988–1989-es részletes talajtani felvételezésének adatait a Fejér Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat bocsátotta rendelkezésünkre. A 117 db pontszerű adatsor és az általunk szerkesztett digitális domborzatmodell segítségével megtörtént a talajtani adatok térbeli kiterjesztése és az erózió modellezéséhez szükséges raszteres térképállományok (agyagtartalom-, lejtőszög- és humusztérkép) előállítása. A területhasznosítási térképet 2005-ös légifényképek és 30 méteres felbontású Landsat TM műholdképek alapján készítettük el. Az átlagos éves talajveszteség meghatározásához az Egyetemes Talajveszteségi Egyenletet (USLE) használtuk. Az USLE alkalmazásában a legnagyobb bizonytalanságot jelentő K-faktor általunk kapott értékeinek realitását más szerzők (CENTERI, 2002) hasonló hazai területeken számolt értékeivel való statisztikai öszszehasonlításával ellenőriztük. A területre jellemző tényleges erózió mellett meghatároztuk a domborzati és talajtani adottságok által differenciált erózióveszélyeztetettséget is, amely gyakorlatilag a fekete ugaron tartott, szintvonalra merőleges művelés esetén bekövetkező eróziós rátát adja meg. A kapott eróziós értékek alapján három eróziós kategóriát különítettünk el, melyek között a határt 2 t·ha-1·év-1-nél, illetve 11 t·ha-1·év-1-nél húztuk meg. Az előbbi a hazai becslések szerinti szántóföldi művelés alatti, míg az utóbbi az USA talajvédelmi szakemberei szerinti optimális körülmények közötti éves talajképződési ütem. Munkánk gerincét az erózió-veszélyeztetettség és a tényleges talajeróziós mérték összehasonlítása jelentette. Megállapíthatjuk, hogy a mintaterületen a területhasznosítás jól igazodik a potenciális erózió-veszélyeztetettséghez, és a legjobban veszélyeztetett területeket erdők, cserjések vagy rétek borítják, melyek megfelelő védelmet nyújtanak a talajerózió ellen. Ugyanakkor a szántóföldeken – bár jelentős különbség mutatkozik a potenciális és a tényleges erózió között – még mindig 30% felett van a talajképződés ütemét meghaladó erózióval jellemezhető területek aránya. Ezekből a 11 t·ha-1·év-1-nél nagyobb talajveszteséggel rendelkező szántóföldek aránya csak 4%-ot tesz ki a szántókon belül. Ezek jobbára a völgyperemek „túlszántásából” adódnak. Bár a terület összességét tekintve a területhasznosítás alkalmazkodik az erózióveszélyeztetettséghez, sajnos feltételezhetjük, hogy ez inkább a vonalas erózió által kikényszerített felhagyás, mintsem USLE-alapú tudatos gazdálkodói döntés eredménye. | The importance of water erosion and the relationship between land use and potential erosion was studied on a chernozem area near Előszállás, Hungary, consisting mainly of arable lands sown with winter wheat, maize and sunflower. Besides pseudomyceliar (calcareous) chernozems, meadow chernozems can be found on the valley bottoms and soils exhibiting various degrees of erosion on the steep slopes, with deep accumulated soils at their foot, providing evidence of the high erosion rate. The data of a soil survey made at 117 sampling points in 1988–1989 were provided by the Plant and Soil Protection Service of Fejér County. The spatial extension of the soil parameters was processed with the help of a digital elevation model (DEM), and maps of the soil type, organic matter content and clay content were compiled based on the slope category map. A land use map was created based on Landsat TM satellite images with a resolution of 30 m, taken in 2005. The Universal Soil Loss Equation (USLE) was applied in order to determine mean annual soil erosion rates in the study area. Statistical analysis was carried out to determine how realistic the results obtained for the K factor (soil erodibility factor) were, compared with those obtained on similar areas in Hungary by other authors (CENTERI, 2002). In addition to the actual mean annual erosion rates, potential soil loss was calculated based on DEM and the K factor map for each pixel. In practice, this means that the calculation ignores different land use types, attributing a value of 1 to both the C and P factors (black fallow ploughed in the direction of the slope). Three different soil loss categories were distinguished, with limit values of 2 and 11 t·ha-1·year-1. The optimal soil formation rate is 11 t·ha-1·year-1 for the original vegetation (established by soil protection experts in the USA), but this may decrease to 2 t·ha-1·year-1 in the case of arable land. The main purpose of the work was to compare potential soil loss with the actual extent of soil erosion. It was established that, on the sample area, land use was well adapted to the potential danger of soil erosion: areas at high risk were covered by forests, shrubs or grasslands, which provide protection against erosion. At the same time, on more than 30% of the arable land the erosion rate was higher than the soil formation rate. However, the ratio of arable land with a soil erosion rate of over 11 t·ha-1 ·year-1 was only 4%. These areas were mainly at the upper edges of the steep valley slopes. Although land use takes into account the danger of erosion, this is probably not a conscious decision based on USLE modelling, but rather the forced abandonment of the land due to heavy linear erosion.

Actions (login required)

Edit Item